Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2014 - Acta Ethnologica Danubiana 16. (Dunaszerdahely-Komárno, 2014)

Tanulmányok, közlemények - Horbulák Zsolt: Pöstyén magyar emlékei

tottak. A 2000-es évek első évtizedének a végétől nagy divat a századfordulós, tehát magyar-német nyelvű képeslapok postaképes fakszimile kiadása. A gyógyfürdőkben bármiféle magyar nyelvű tájékoztató anyagot a magyar ajkú vendégek számára azonban továbbra is hiába keresünk. Kivétel, hogy 2014-től a Pro Patria recepcióján az Új Szó ismét kapható.

A város magyar nyelvű emlékéi hol megmaradnak, hol pedig lassan tovább pusztulnak. Ennek fő oka a nemtörődömség, amely hátterében a pénzhiány, bizonyos épületek tulajdonosi viszonyainak tisztázatlansága áll. A magyar emlékek tudatos pusztítása azonban napjainkban nem érzékelhető. A szlovák történészek és muzeológusok kesergése, hogy sok emlék Magyarországra került, Pöstyén esetében is előfordul. (Mma 2005b, 9)

A helyi értelmiség büszke a város múltjára. Számos kiadvány, könyv, tanulmány, kulturális esemény jelenik meg, illetve szerveződik. A szerzők és szervezők elsősorban a helyi Balneológiái Múzeum égisze alatt tevékenykednek, a múzeum által kiadott Balneologický spravodajca [Balneológiái Értesítő] rendszeresen megjelenik, a háromnyelvű Revue Piešťany negyedéves kiadvány és Piešťanský týždeň [Pöstyéni Hét] című újság a rendszerváltozás után sok írást szentelt történelmi témáknak. A 2000-es évektől a város múltjával kapcsolatban több olyan kiadvány jelent meg, amely gazdag és színes képanyagot tartalmaz.1 Ezek a kiadványok sem ódzkodnak a magyar feliratú fényképek közreadásától.

Pöstyén magyar múltja Csehszlovákia létrejöttéig

Az 1 sz. táblázatból kiolvasható, hogy Pöstyén a 20. század elején sem tartozott az elmagyarosodott városok közé. A millennium idején a 4643 lakosból 190 volt magyar és 587 német.1 2 Az 1910-ben számba vett 1440 magyar személy valószínűleg egyáltalán nem minden esetben volt ténylegesen magyar nyelvű. Az első csehszlovák népszámlálás arányaiban megközelítőleg annyi magyart mutatott ki, mint 1880-ban, a kezdődő magyarosítás idején. Nem valószínű, hogy a magyarság számának csökkenését az elköltözés okozhatta, erre a polgárok számának az alakulása sem ad okot. Ez a fajta csökkenés inkább valószínű a németek esetében. A magyarok esetén valószínűbb, hogy nyelv- és identitáscserére került sor. Ahogy ezt Winter Lajos (1870-1968) esetében látni fogjuk, 1919-ig a szlovák nyelv ismerete sem volt elengedhetetlen, hiszen Winter ezen nyelvben való jártassága nélkül élt ott negyvenéves koráig, és építette ki a fürdővárost. De ennek az ellentettjére, a magyar nyelv gyors térvesztésére is ő lesz a legjobb példa. Másrészről viszont igaz, hogy Pöstyén az ezeréves magyar állam része volt, így bőséges helyben nyomtatott magyar nyelvű írás lelhető fel. A bennük olvasható vezetéknevek értelemszerűen általában magyar formában íródtak, igaz, lágyjeles alakok, azaz szlovák helyesírású névalakok is előfordulnak,3 és sok magyar hangzású név is található. Az 1905-ötös pöstyéni választási névjegyzék értelemszerűen színmagyar, de feltüntet ragadványneveket, ezek kettő kivételével szlovákok.4 A kor reklámjai kizárólag magyarul szólították meg a közönséget.

1 Ezek között említhető F. M. Marschall 1838 pöstyéni gyógyvizekről szóló disszertációnak szlovák nyelvű kiadása (Marschall 2008); Pöstyén régi képeslapokon két kiadásban (Urminský-Krupa 2008); a Vágvölgye középső folyásának városai régi képeslapokon (Hanušin 2008, 8-15); Pöstyén és környéke német nyelvű bemutatása (Krupa-Šimová 2003) vagy a pöstyéni temetőket bemutató három különböző nyelven kiadott hajtogató (Mma 2005a; Mma 2005b).

2 Magyarország Vármegyéi és Városai, Nyitravármegye, 112. p.

3 Pl. „Kučera Vratislav” In Homyánsky é.n. [de biztosan a Monarchia korából], 17. p.

4 Pöstyén község választói, 1905, OSZK VKny, 1905/20.

116