Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2014 - Acta Ethnologica Danubiana 16. (Dunaszerdahely-Komárno, 2014)

Tanulmányok, közlemények - L. Juhász Ilona: A naptári ünnepek és az első világháború. Adalékok a húsvéti ünnepkörhöz

Ennek a rendeletnek, amely máskülönben a mai tojásínség idején rendkívül bölcs dolog, a kijátszása azért lehetővé válik, mert a kormány kizárólag a tyúktojásra rendeli el a tilalmat, fittyet sem vetve azokra, amiket a kacsák, a libák, a pulykák és a galambok produkálnak elég nagy mennyiségben s amik szintén megbírják a húsvéti festéket. De mégis nagy ünneprontó szomorúsága van ennek a rendeletnek: megöli a húsvét poézisét, a piros tojást. A húsvéti öntözködés jutalmát a legény nem kapja meg a leánytól, s a kis diákok elöntözött rózsavize nem terem igazi piros tojást, legföljebb cukorból, papirosból valót.

Sokat kárpótol ugyan a megöntözött kisleány boldog mosolya, kárpótol a gomblyukba tűzött virág is: de a húsvéti piros tojást, a nyíló tavasznak — allegorikus és nem allegorikus értelemben - boldog szép emlékét, amit a másik húsvétig emlékül lehetett eltenni a kihúzós almáriumra: ezt nem kárpótolhatja semmi.

Hej pedig micsoda öröm volt az a háznál, amikor nagyszombaton elkezdődött a piros-tojás festés. A piros festéket, a börzsönyt, a fűszeres India szolgáltatta s a piros tojás oldalára odaragasztott virággal vagy falevéllel művészi rajzokat lehetett fölpingálni.

Most mindennek vége. Aki piros tojást mer készíteni: annak a törvénnyel gyűlik meg a baja.

De talán nincs is piros tojásra most szükség, hiszen nincsenek ma legények a faluban, nincsenek öntözők s nincs kinek festem s vele kedveskedni. Csak piros vér van ma bőven a piros tojások helyett.

Az öregeket a húsvéti piros tojások helyett kárpótolja a húsvéti sódartojás, a húsvéti bárány, azaz, hogy csak kárpótolná, ha éppúgy nem hiányoznék húsvéti asztalunkról a húsvéti sódar és bárány, mint a piros tojás.

De lesz még egyszer ünnep a világon, majd ha a vész elhangzik a csatákon: akkor Krisztus urunkkal együtt föltámadnak a húsvéti piros tojások is.

(Hanti Lapok 1916. április 15., 2. p.)2

A tojásfestés tilalmának megszegésével kapcsolatban a Komáromban megjelenő két lapban, a Komáromi Lapokban és a Komáromi Hírlapban egy napnyi különbséggel közöltek egy-egy írást arról az asszonyról, aki a pirostojás-festésre vonatkozó tilalmat oly módon akarta kijátszani, hogy azokat kék színűre festette. A Komáromi Lapokban A kék tojások címmel közölt történet az esetet a vonaton utazó szemével íija le:

Közölték annak idején az újságok, hogy a kormány a húsvéti ünnepeken szokásos tojás festést megtiltotta és a tilalom megszegői ellen szigorú bírságot helyezett kilátásba. A rendeletet azonban a jó falusi nép a maga javára alaposan elmagyarázta, mint ezt az alábbi, valóban megtörtént eset illusztrálja.

A tatai állomáson egy kosaras néni kapaszkodott fel a vonatra, ahol nagynehezen sikerült elhelyezkednie. Az asszony egy darabig szótlanul bámult ki a robogó vonat ablakán, majd pedig gondolt egyet, belenyúlt a kosarába, honnét egy kékre festett tojást húzott ki, amelyet szépen feltört és enni kezdte.

Az utasok egyike, aki észrevette a kék tojást, nem állhatta meg szó nélkül.

— Néni, hogy mertek maguk tojást festeni? Hát nem olvasták az újságban, hogy a kormány a piros tojásokat az idén eltiltotta?

A falusi asszony egykedvűen néz rá a legényre és félvállról felel neki:

— Mi köze hozzá az úrnak! Azt gondolják, hogy mi nem olvasunk újságot? Már hogy ne olvasnánk, olvasunk bizony. Olvastuk azt is, hogy nem szabad az idén piros tojást csinálni, hát azért csináltunk kéket. Érti hát az úr?

És napirendre tért a dolog felett.

(Komáromi Lapok 1916. április 29., 6. p.)

2 Ugyanezt a szöveget közölték lap 1917. április 7-án megjelent számának második oldalán is.

106