Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2013 - Acta Ethnologica Danubiana 15. (Dunaszerdahely-Komárno, 2013)
A közép-európai folklorisztika időszerű kérdései c. nemzetközi konferencia előadásaiból - Krekovičova, Eva: A közép-európai folklorisztika időszerű kérdései
T. A. Kunz tartományi gyűjteményes kötete ugyancsak Csehországban jelent meg L. Tyllner szerkesztésében: T. A. Kunz: Böhmische Nationalgesänge und Tänze - České národní zpěvy a tance (Kuncz 1995). Daniela Stavělovának köszönhetően mgjelent a Lidové tance v guberniálnom sběru z roku 1819 c. kötetet is (Stavělová 1996). Ludvík Kuba regionális monográfiája Věra Thořová összeállításában látott napvilágot: Ludvík Kuba: Lidové písně z Chodska (Kuba 1995). Szlovákiában az utóbbi években került feldolgozásra Karol Plicka a 20. század első feléből származó terjedelmes gyűjtése. 2007-ben jelent meg Pozsonyban Bartók Béla: Slovenské ľudové piesne [Szlovák népdalok] cimű, a sorozat befejező, 3. kötete, amelyben a 19-20. századi gyűjtések eredményeit közük (Bartók 2007). Négy évvel később Szegeden hasonmás kiadásban jelentették meg Bartók Béla Országos Széchényi Könyvtárban őrzött gyűjtéseiből a 11 kötetre tervezett könyvsorozat első kötetét (Bartók 2011). Andrej Kmeť Prostonárodné vianočné piesne [Karácsonyi népi énekek] című munkája 2012-ben jelent meg Pozsonyban Hana Urbancová szerkesztésében (Kmeť 2007). A szlovák folklorisztika jelentős eredménye volt a Frank Wollmann által vezettet Szlavisztikai Szeminárium diákjainak gyűjtéséből megjelent három kötet (a gyűjtés ideje: 1928-1947), amelyet Božena Filová közreműködésével Viera Gašparíková szerkesztett és katalogizált (Wollmann 1993; Wollmann 2001; Wollmann 2004) A Közép-Európában tapasztalható belső differenciálódások oka nem csupán a „posztmodem” hektikus időszakával és ennek keretében folyó, konkrét lokális és táji környezetben végzett aktuális folyamatok vizsgálatának mértékével függnek össze, hanem azzal is, menynyire lettek feldolgozva, ill. nem feldolgozva a folklórkutatás számára a kulturális örökség részét képező a folklórkutatás szempontjából fontos történeti források, illetve ezek egységesítése az aktuális ismeretek alapján. Ennyit tehát a közép-európai folklorisztika aktuális irányzatairól, a kutatás tárgyát egységes egészként értelmező megközelítésben. E tudományszakot és határait érintő gyakori, sokszor ellenséges viták és eltérő nézetek véleményem szerint magával a tárggyal és sok más tényezővel is összefüggnek, többek között a belső differenciálódásával (a „német folklorisztikai iskolára” jellemző „népzenekutatás” és „népmesekutatás” megkülönböztetésével) is. Az alapvető elméleti koncepciók nagyon gyakran elsősorban a szöveges műfajokra támaszkodnak, ebben a tekintetben főleg néhány műfaj élettartamára vonatkozó folyamatot illetően érvelnek, valamint a kontinuitás versus diszkontinuitás hangsúlyozzák a „hagyományos kultúrával” kapcsolatban. A folklorisztikai kutatások más területei (a tánc, ének, képzőművészeti megnyilvánulások, Ízlés stb.) saját specifikumokkal rendelkeznek (más dinamika és a más jellegű időbeli folyamatok, pl. nem kötődnek annyira a narratívához stb., stb.). Tehát, ha a közép-európai folklorisztikáról beszélünk, ezzel összefüggésben két kérdés is felvetődik: Hiányzik a folklorisztikai kutatások egész területére vonatkozó átfogó koncepció? Szüksége van a folklorisztikának egy ilyen koncepcióra? Mindkét kérdés visszakanyarodik az írás elején felvetett kérdéshez: az identitás és a folklorisztika, mint tudományszak létezése szükségességének kérdéséhez. (Fordította Baranyovics Borisz és L. Juhász Ilona) 61
