Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2013 - Acta Ethnologica Danubiana 15. (Dunaszerdahely-Komárno, 2013)
In memoriam
hogy tanácsot kérjek Önöktől, megtekinthessem, hogyan rendszerezik a gyűjtött anyagot. Tanulni szeretnék. ” Életének, munkásságának ez a néhány mondat akár mottója lehetne. Ág Tibor a népzene-kutatói munka minden fázisában aktív volt: magát nem kiméivé, fáradságot nem sajnálva rendületlenül járta a Nyitra-vidék, Csallóköz, Mátyusföld, Gömörország, a keleti Felföld magyar falvait, élete során létrehozott hatalmas, sokezres dallamgyűjtésével a tudományág nagy gyüjtőegyéniségei közé emelkedett. Vargyas Lajos biztatására különös figyelmet fordított a ballada műfajára. Vétessék ki szóló szívem című, Sima Ferenccel közös műve a szakirodalom alapkönyvei közé tartozik. Sokat foglalkozott tudománytörténeti kérdésekkel, gondosan és részletesen feldolgozta népzenegyűjtő elődeinek munkásságát. Mindenekfelett Kodály volt egyik kedves, visszatérő témája - pontosan utánajárt Kodály korai zoborvidéki gyűjtőútjainak, megkereste, kikérdezte egykori énekeseit. De kiadta Bartók 1910-es nagymegyeri gyűjtését, és számon tartotta Manga János, Pongrácz Zoltán munkásságát is. Kérésünkre beszélt Arany A. László, Putz Éva, Franz Zagiba kevésbé ismert, negyvenes évekbeli tevékenységéről, nagyra értékelte és kiadta Szíjjártó Jenő népzenei gyűjtését. Minden könyvéből, tanulmányából, megnyilatkozásából kiviláglik, mennyire izgatta Ág Tibort, a tudós népzenekutatót a közművelődés ügye. Az, hogy hogyan lehetne ezt az értékes népdalkincset visszajuttatni azokhoz, megismertetni azokkal, akiknek ez az öröksége, akiknek elődei megőrizték azt. Ezért pártolta a népzenei találkozókat, a Tavaszi szél vizet áraszt, a Bíborpiros szép rózsa, az Ifjú szívekben élek rendezvényeit, ezért csatolt kiadványaihoz népdalcsokor-összeállításokat, -javaslatokat, hogy könnyebb legyen megtanulni az iskolákban, felhasználni falusi együttesek számára, színpadi feldolgozásokban. Fáradhatatlan volt, bár elszoruló szívvel láttuk, hogy évről évre nehezebben jár. Azután jött a levél, melyben ezt írta: „Én sajnos már nem tudok járni. A kerekes szék az egyetlen közlekedési eszközöm. A gyarló test beteg, de szellemem még ép és dolgozni akar. ” Ez a fáradhatatlan szellem, amely ilyen gazdag életművet hozott létre, most megpihent. Sokat köszönhetünk Ág Tibornak, nagy hálával tartozunk neki. Szeretetünk tovább kíséri, legyen áldott az emléke! Requiescat in pace. Dr. Szalay Olga az MTA BTK Zenetud. Intézet főmunkatársa, a Magyar Kodály Társaság elnökségi tagja 238
