Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2013 - Acta Ethnologica Danubiana 15. (Dunaszerdahely-Komárno, 2013)
Könyvismertetések
giát. Tulajdonképpen nyilván ezért is egyszerűek a kottalejegyzések. Csak néhány hangszeres dallam kottája előtt torpan meg még az egy kicsit zenét tanult olvasó is. De hát a tüzetesebben érdeklődők számára ott van a lemezekről felhangzó zene! Ám a nyomdai munka során elkelt volna egy további, „vadidegen” korrektor is. Régen a kiadó biztosította ezt az ellenőrzést. Ma nem. Nyilván ezért is apró hibák maradtak a kötetben. Például olykor a „betű” szó szerepel a „hang” vagy „fonéma” helyett. Azt adatközlőnek hol a születési éve, hol éveinek száma van feltüntetve. A hangszerek nevei hol kurziválva szerepelnek, hol nem. Jó lett volna tisztázni, az uzapanyiti Pál István pásztor (szül. 1909. január 12. - színes fényképe a könyv hátsó borítóján is látható) - és a nálunk oly közismert kétbodonyi Pál István pásztor (szül. 1919. február 25.) identitását. És noha az adatközlő csak utalt arra, hogy az általa énekelt szövegnek van „vaskos” változata is - ezt azért éppen a gyűjtés idején lehetett volna megtudni. Ma már aligha... (Mégis találunk ilyen szövegrészletet is. Ezek arra is jó példák, hogy sajátos vonatkozásban érzékeltetik a folklór elevenségét, sokféle módon változtathatóságát. Egyszersmind a folklór szókimondásának valódi példáit jelenítik meg.) A kötet végén olvasható pár lapos Zárszó ugyan inkább csak a gyűjtés tanulságait összegzi, azért szót ejt e terület népzenéjéről és annak változásairól. Ez bizony lehetett volna bővebb is, annál inkább, mivel egy ilyen áttekintés akkor jó igazán, ha van mellette tőle független adatközlés is. Remélhetőleg lesz újabb kiadás is, és akkor ezt pótolni illik! A mű megjelenése feletti örömöt kifejezve, megbízhatóságát kiemelve akár a bemutató végére is érhetnénk. Mégis két fontos témára külön is szeretnék kitérni. Nagyon komolyan kell vennünk az alcím két évszámát: 1983-2006. Vagyis mindaz, amit hallhatunk, a „mai” népzenei állapotot tükrözi, és nem a két világháború köztit, még kevésbé az első világháború előtti („Kodály-Bartók-korszaki”) magyar népzenét. Mára az iskolai zeneoktatás, a rádió és televízió (nemcsak a budapesti), a különböző „hagyományőrző” együttesek, fesztiválok jelenítik meg a népzenét, még akkor is, ha az csakugyan helybeli, és még nem is „táncházi” vagy „világzene”. Tari Lujza mindig kérdezte a múltat, figyelt a változásokra. Még arra is hoz példát, hogy az „adatközlő” emlékezete mégsem pontos, hiszen gyermekkorában sem játszhatott együtt az első világháború idején azzal a neves dudással - aki akkor már halott volt. A „szakmailag képzett” népzenészek olykor igen pontosan említik a korábbi generáció(k)tól hallottakat - ám sohasem igazán bizonyítható módon. Aztán a mai „zenetudás” igen gyakran „nem népi” forrásból bugyog elő. Nekem is volt „adatközlőm”, aki közölte, ő most ötfokú, kvintváltó dallamot énekelt. Szinte véletlenül, ösztönösen kérdeztem: ezt honnan veszi? „Ádám Jenő professzor mondta a Rádióban!” (Ez nyilván még az 1940-es évek második felében történhetett.) Az egyik strážnicei nemzetközi folklórfesztivál havasi kürt virtuóza nemcsak azt tudta, Eurázsiában (!) hol mindenütt ismert még ez a hangszer, hanem a fellépés szünetében egyenesen Kurt Blaukopf Grosse Virtuosen c. könyvét (1953) olvasgatta. A kottás példák átlapozása közben meglepő volt, hogy a vártnál több „régi” műfajt és dallamot közölt Tari Lujza. (A lemezeken még ennél is több az archaikus dallam.) Nyilván, ezek „csemegék”, mind a gyűjtő, mind az olvasó, mind a következő fellépésre készülő előadó számára. Olykor, különösen a lemezeket hallgatva, mégis az az ember érzése, hogy ezek már zárványok, mutatványok (mint a tárogatón előadott Rákóczi-induló-képződmény), csak egy-egy jellemző motívum az egykori gazdag hagyományból. Ám, hogy az emberek még pár évvel ezelőtt egyáltalán el tudták énekelni ezeket - szép dolog! Még akkor is, ha ők mára gyakran „hagyományőrző együttes” keretében, szakképzett karnagy segítségével gondoskodnak a „mai magyar” népzenéről. Sőt, ilyen szempontból 1983 és 2006 esztendeje sem azonos! Minthogy tudom, ma is több „utolsó órában” folyik magyar népzenei gyűjtés Szlovákiában - gondolom, erre a „hagyomány-kontinuitás” témára még vissza kellene térni. 220
