Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2013 - Acta Ethnologica Danubiana 15. (Dunaszerdahely-Komárno, 2013)
Könyvismertetések
Daniel Drascek (Regensburg), Angela Treiber (Eichstatt-Ingolstatt) valamelyike szerkeszti. A legutóbb megjelent, 8. kötet összeállítója, szerkesztője Dániel Drascek, s a bemutatásra kerülő ország: Magyarország. Mivel a kötet szerzői nem kizárólag magyarországi tudományos intézmények munkatársai, hanem a magyarokkal, a magyarokkal (is) kapcsolatba hozható néprajzi kérdésekkel foglalkozó szakemberek írásai is helyet kaptak benne, egy kicsit kilóg a sorból a szerkesztői előszót követő összefoglalás. Balogh Balázs és Borsos Balázs szemléje csak rendkívül halvány kitekintéssel a Magyarországgal szomszédos országokban is zajló néprajzi kutatásokra alapvetően a magyarországi néprajzi intézmények, azon belül is az MTA Néprajzi Intézete, a kutatóintézet-múzeum-egyetemek összefüggésrendszerében mutatja be az eredményeket, kutatási tendenciákat. Két áttekintő tanulmány következik, mégpedig a magyar nyelvterület kultúrrégióit a Magyar Néprajzi Atlasz eredményeinek számítógépes analízise alapján bemutató áttekintés, amelyet Borsos Balázs jegyzett, valamint Liszka József, a szakrális kisemlékek magyar kutatási eredményeit, lehetőségeit, kilátásait szintén az egész magyar nyelvterület vonatkozásában összegző munkája. A tovább sorjázó munkák a népi vallásosság (Bárth Dániel és Barna Gábor), az összehasonlító szövegfolklorisztika és irodalomtudomány (Tüskés Gábor), a magyarországi németek (Gerhard Seewann, Michael Prosser-Schell és Schell Csilla), a pennsylvaniai magyarok (Balogh Balázs), továbbá a zenei folklorisztika (Tari Lujza), a néprajzi muzeológia (Tari Lujza), a jelenkori etnikai-nemzeti kérdések kulturális lecsapódásai (Pusztai Bertalan, Márton Mihai), valamint a városi néprajz (Tóth Katalin) köréből vett részben áttekintéseknek, részben esettanulmányoknak tekinthetőek. Nyilvánvaló, hogy ahány szerkesztő fogott volna ebbe a munkába, annyiféle összeállítás (és hiteles összeállítás!), annyiféle kép születhetett volna a mai magyar néprajzi kutatásokról. A Dániel Drascek által megszervezett és -szerkesztett kiadvánnyal a szerkesztő saját bevallása szerint sem kívánt egy átfogó összképet prezentálni a mai magyar néprajzi kutatások eredményeiről. Sokkal inkább a magyar kutatásban jelen lévő kérdésfelvetések, kutatási irányok, egymás mellett élő kutatási tradíciók, a módszertani különbözőségek egymás mellé állítása, tablószerü bemutatása, akár a nemzetközi tudományos diskurzusba való beemelése volt a célja. Ezt a célt messzemenően teljesítette. Jöeste, Kristi-Ehin, Kristiina: Kirjatud teekond. Tallinn: Saara Kirjastus 2012, 119 p. ISBN 978-9949-9181-6-4 Pomozi Eda Kristi Jőeste és Kristiina Ehin közös könyve az észt kesztyűk világába vezeti az olvasót, egy nagy hagyományt ismertetve olyan különleges módon, hogy egyszersmind egy új műfaj születéséről is lehet beszélni. Az írott út, ahogy a könyv címe pontos magyar fordításban hangzana, sok örömet kínálhat mind a kesztyűkötő kézműveseknek, mind a szépirodalom kedvelőinek, és ugyanígy az észt népművészet, népi kultúra és szájhagyomány iránt érdeklődő tudományos precizitást igénylő olvasónak is. A könyv észt nyelvű címét (Kirjatud teekond) többféle módon is lehetne magyarra fordítani. Első választásom Az írott út, de lehetne ezt mintázott vagy mintákkal díszített útnak, utazásnak is fordítani. A kesztyűmintákat írják, és a történeteket is írják - hasonló a jelentéstartalma ennek a szónak: magyarul is írják a mintákat, ha nem is kesztyűre, akkor hímes tojásra. És az írott minta ugyanúgy, mint az írott szó, egész történeteket tud mesélni, ha akad hozzáértő olvasó. Ugyanakkor utazás ez valójában, egyrészt a régi minták és a kötés technikai titkaihoz, Kristi Jöeste varázslatos művészi kesztyűihez, de út ez a könyv egyben a régen szinte mindig és mindenhol kötő észt nők élettörté210
