Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2013 - Acta Ethnologica Danubiana 15. (Dunaszerdahely-Komárno, 2013)
A közép-európai folklorisztika időszerű kérdései c. nemzetközi konferencia előadásaiból - Magyar Zoltán: A történeti monda-hagyomány klasszifikációs lehetőségei a recens folklórgyűjtések tükrében
intelligenciák”, népi elbeszélő egyéniségek nagy számából adódóan éppen Közép-Európa az a jól körülhatárolható terület, ahol ezt az európai kultúra szerves részét alkotó műfajt nemzetközileg is releváns módon feltárni, vizsgálni, értelmezni lehetne. Egy ilyen vizsgálatnak, s kivált a tudományos rendszerezésnek azonban a megközelitő teljességre törekvő műfaji archívum az előfeltétele. Mondakutatói munkásságomban ezért helyeztem fokozott hangsúlyt a magyar történelmi mondák archívumának kiépítésére, amely két évtized intenzív gyűjtő- és kutatómunkája által jött létre. A jelzett 96 ezer tételes archívum felöleli az összes ismert vagy általam felderített, magyar nyelven publikált mondaközléseket (kb. 8 ezer tételes irodalomjegyzék ez: a több ezer szöveget közlő népköltészeti gyűjteményektől, a szakkönyveken és honismereti, helytörténeti kiadványokon át a helyi sajtóban közzétett mondaközlésekig), fontos részét képezi a különféle magyarországi és Magyarországon kívüli tudományos kézirattárak (múzeumok, egyetemi tanszékek) kéziratos anyaga, benne javarészt az önkéntes gyűjtők mondagyűjtéseivel (kb. 4-5 ezer dosszié), a mondakutatók kincsesbányának számító földrajzinév-gyűjtések (azok publikált és kéziratos lelőhelyeivel), és végül, de nem utolsósorban a saját intenzív recens gyűjtések, melyek az utóbbi másfél-két évtized folyamán a magyar nyelvterület egészéről, mintegy 70 néprajzi régióból közel 35 ezer mondái tárgyú folklórszöveget, ebből mintegy 22 ezer történeti mondát tártak fel. A 2011 végére kiépülő történetimonda-archívum alapján immár e műfaj (alműfaj) tudományos rendszerezése is elvégezhető, és e tekintetben már meg is történtek az első lépések. Míg azonban az ISFNR 1963-as konferenciáján született monda-rendszerezési koncepció az eredetmagyarázó mondák és a hiedelemmondák tekintetében jelentős korrekciókkal bár, de a magyar anyagra is alkalmazható, a történeti és kultúrtörténeti mondák javasolt főcsoportjai a gyakorlatban nem bizonyultak követhetőnek. A történeti monda ugyanis azon túl, hogy a talán leginkább sokszínű, többarcú, interdiszciplináris jellegű alműfaj, egyes témacsoportjait a nemzeti vonatkozások is alapjában határozzák meg, ami értelemszerűen megnehezíti a határokon átívelő tipologizálást. Alapvető kérdés volt továbbá, hogy a mesekatalógusokhoz hasonlóan a vándormondákra, mondafabulátokra fókuszáló típusregiszter készüljön-e, vagy a műfaj legkisebb alkotóelemét előtérbe helyező és a memorátokat, csak részben folklorizálódott mondaközléseket is felhasználó motívumindex. És bár egy nemzetközi szimpóziumon a nagy hatású bloomingtoni professzor, Stith Thompson is jelezte, hogy művét csak részben tartja alkalmasnak a mondák tipologizálására, éppenséggel a Motif-Index visz legközelebb a történeti mondák tudományos rendszerezéséhez, részint az abban sorjázó nemzetközi folklóranalógiák révén, leginkább azonban módszertanilag, hiszen Thompson motívumindexe sem tisztán szövegfolklór-motívumok tudományos rendszere, hanem valójában típus- és motivummutató, amelyben a különböző népköltészeti alkotóelemek akár egymás után is szerepelhetnek (jellemző módon és logikusan többnyire a nagyobb egység felől haladva a kisebb felé). Tehát a magyar történeti mondaanyag alapján nem típus- vagy motívummutatót, s kivált nem csupán a költőileg kiforrott, állandósult szüzsét felvett népi elbeszélések katalógusát kívánom elkészíteni, hanem a narratív struktúrába rendeződött népi történelmi emlékezet teljes spektrumát, a mondaköröktől, mondaciklusoktól kezdődően belefoglalva a különféle típusok, altípusok megannyi változatán át a folklórmotívumok ezernyi számú és színű mikrovilágát, az esztétikai szinteket illetően pedig beleértve, és lehetőleg teljes körűen értve bele a von sydowi értelemben használt memorát és dite (közlés) kategóriáiba sorolható szöveghagyományt is. Nemzeti tematikájú történetimonda-katalógust természetesen lehetséges megalkotni a szóba jöhető európai kapcsolódásoktól javarészt függetlenített rendszer alapján is, és noha a nemzetközi mintáktól és analógiáktól történő elvonatkoztatás a nemzeti múlt főbb alakjait és 101
