Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2012 - Acta Ethnologica Danubiana 14. (Dunaszerdahely-Komárno, 2012)
Krónika
Több hazai és külföldi kolléga a régebbi és a középgenerációból is biztosan emlékszik a hatvanas évek vége felé megrendezett sikeres, nemzetközi, tudományos összefonódásra, ami a Seminarium ethnologicum nevet viselte. A társadalompolitikai lag „normalizáció”-nak nevezett korban, a hetvenes években erre kapcsolódtak a lengyel-szlovák hallgatói szemináriumok. Az 1990-es évektől (a tartós személyes és kollegiális külföldi kapcsolatoknak is köszönhetően) tanszékünk is bekapcsolódott a hallgatók és oktatók számára fenntartott nemzetközi CEEPUS hálózatba, ugyanúgy, ahogy a speciálisabb, kétoldalú Erasmus program keretein belül is jó kapcsolatokat ápol az európai etnológiai tanszékekkel. Hogy látod a szak jövőjét: attól eltekintve, hogy néprajzról, etnológiáról, kulturális, vagy szociális etnológiáról legyen szó? Ahogy azt már említettem, végzőseink megállják a helyüket azokon a posztokon, amik a humán műveltségre alapoznak, illetve a szociális tudományokat, vagy az alkalmazott/szervezési tapasztalatokat követelő munkahelyeken is. Amit mi hozzáadott értékként nyújtani tudunk, amiért érdemes elvégezni képzésünket, az a felfedezésekkel töltött gondtalan iskolaévek mellett a személyes fejlődés lehetősége. Végzőseink a társadalmi valóságból érkező figyelmeztetéseket idejében felismerik és az ebből adódó csapdákat sikeresen el tudják kerülni. Fontos a sikeres gyakorlatokból adódó össztársadalmi elégedettség is. Tudom, hogy még így is fenn áll a kérdés, „miért is van szüksége a társadalomnak ránk”? Egyetemünk dékánja a promóciós beszédében, a költőkről fogalmaz így, de úgy érzem ez a mi szakunkra is érvényes: „Az a korszak, amelyik úgy gondolja, hogy nincs ránk szüksége, valószínűleg neki van a legnagyobb szüksége ránk”. Felnyitni a szemeket, azonosítani a társadalmi folyamatokat, keresni és megtalálni azokat a megoldásokat, amik az együttélésből, a kulturális különbözőségekből adódnak, valamint az önbecsülés és mások megbecsülése. A néprajz/etnológia/kulturális antropológia nem csupán empátiára, megfigyelésre és a másik meghallgatására nevel, hanem segít megérteni magát az életet is - a sajátunkat és másokét is. Köszönöm szépen a beszélgetést, és a szinte kerek évforduló alkalmából sok sikert kívánok Neked és a tanszékednek. Liszka József (Baranyovics Borisz fordítása) Oslavy na pôde najstaršej katedry etnológie na Slovensku Linda Šimeková Katedra etnológie a kultúrnej antropológie Filozofickej fakulty Univerzity Komenského v Bratislave má za sebou jubilejný akademický rok, v ktorom si pripomenula 90. výročie výučby národopisu na tejto univerzite. Oslavovať sa začalo už na jeseň 2011 v podobe výstavy v seneckom Tureckom dome, kde od januára 2008 sídli Mestské múzeum Senec. Vernisáž výstavy, ktorá vznikla vďaka učiteľom a študentom muzeológie a kultúrneho dedičstva, a tiež bohatému materiálovému archívu katedry, sa konala 19. 10. 2011 za účasti členov katedry, jej študentov a seneckých maturantov. Milým príhovorom vernisáž otvoril riaditeľ múzea Mgr. Gábor Strešňák, nasledoval Mgr. Ľuboš Kačírek, PhD., ktorý predstavil odbor muzeológia a kultúrne dedičstvo, v súčas243
