Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2012 - Acta Ethnologica Danubiana 14. (Dunaszerdahely-Komárno, 2012)
Krónika
Amennyire emlékszem, mint diákok, nem voltunk lelkes Rákosi-barátok, tanáraink sem. Inkább csak a szokott szaladgálás, lökdösődés volt ránk jellemző a kiállítás során. Magam az in situ tárgyalóteremre emlékszem, „ahol Rákosi elvtársat elítélték, de ő vádlottból vádlóvá vált!” Furcsa módon nem a mostani, második emeleti előadóteremre emlékszem, hanem arra, mintha más szinten, lejjebb lett volna, és keresztül lehetett menni a termen. Az ajándékok közül egy legalább négyzetméternyi és úgy 25 centiméter vastagságú, üdvözlő felirattal és soksok cukrász-mintával díszített marcipán-szív ma is előttem lebeg. Ezt mindenki megbámulta és felszeletelését javasolta. Ami nem következett be. A szegedi, természetesen bolsevik-vörös pillangós papucs is emlékezetes maradt. Ezt Rákosi elvtárs feleségének szánták. „Rá se fér az üzbég asszony tyúkszemére” - mormogta valaki, (a feleség különben jakut volt és kerámikus.) Rákosi elvtárs kapott valamilyen írópultot is, olyan tintatartóval és paddal, ami akkor még a régiesebb és szegényesebb iskolákban használatban volt. Az új állami iskolában már korszerűbb iskolapadok voltak. Volt egy hatalmas szépen faragott fatárgy is. Ma már tudom, hogy székelykapu-utánzat volt, galamb-búgóval. Nyilván a második világháború forgatagában végül hozzánk érkezett bukovinai székelyek egyik neves faragója készítette. A galambokat itt „békegalambnak” titulálták és Rákosit a feliraton felhívták a békeharc továbbvitelére. A kiállításon főként a sok-sok kerámia és textil felvetette azt a kérdést: mire lehet mindezt használni, mi lesz e tárgyakkal ezután? Ma is erre keresünk feleletet. És hatvan évvel később már más szemmel nézzük az akkori tárgyakat. Egyébként, nyilván különleges volta miatt a Rákosi-korszakot és a személyi-kultuszt leíró, csipkelődő cikkek az utóbbi két évtizedben többször is említették a születésnapi kiállítást. Ennél korábban, jóval 1989 előtt Zelnik József és Kovács Ákos voltaképpen a „folklorizmus-kutatás” keretében érintették e témát. Ilyen összefüggésben hivatkoztam én is. A mai magyar népművészet fogalma című 1985-ben készült tanulmányom, amely két évvel később Modern magyar folklorisztikai tanulmányok című kötetemben is megjelent, egy nagyobb áttekintés keretében sorol fel ide vágó szempontokat. Azt hiszem, olvasatlanul. Ám ott sem adtam éppen a születésnapi kiállítás tüzetesebb bemutatását. Viszont most is arra buzdítok: érdemes lenne e feladatot elvégezni! Már a kiállítás-megnyitó pár tanulságát is ide írhatom. Granasztói Péter, Sedlmayr Krisztina és Vámos-Lovay Zsuzsanna friss könyve (Átváltozások - Palotából múzeum - 2012) a mai budapesti Néprajzi Múzeum épület- és funkciótörténetét írja le. Eközben említik az 1952-es Rákosi-kiállítást is. Noha természetesen minden múzeum története érdekes - ám a Nemzeti Múzeum vagy az Iparművészeti Múzeum mindig is az volt, míg a Kossuth Lajos téri palota igazán változatos célokat szolgált. (És a hírek szerint még nincs is vége a kalandoknak.) Meg a budapesti „Népraizi Múzeum” változatos helyszín-története is párját ritkítja. Egyszóval legalább ötnegyed évszázada kiváló témát szolgáltattunk a kutatók számára! A mostani kiállítás hihetetlenül gazdag vizuális anyagot mutat be: képeket és filmeket. Számomra is meglepő volt, hogy most ismét láthattam az akkori technikai maketteket (olajfúró toronytól szénbányabejáratig és gőzhajó-modellig). Akkor bizony sajnáltuk, hogy ez a Märklin-világ nem mozgott. Most lehetett látni, milyen gyönyörű babák mutatták be Bács- Kiskún megye népviseleteit. Ezt annak idején, társaimmal együtt (fiú-osztályba jártam) mély megvetéssel szemlélhettük: ezek csak: „a lányoknak való babák” érveléssel. Én nem is emlékszem sok technikai csodára. Volt valami ilyen rakétaautószerűség is, ezt nem tudtuk mire jó, mi arra tippeltünk, „valami új dodzsem” lehet. És bizony nem vettem észre, hogy egy orosz televízió-készülék is volt az ajándékok között. (Persze, műsor nélkül.) Kortársam, aki iskolai látogatásban szintén ott volt a kiállításon - egyre kereste a fényképeken, mert ő erre és sok más technikai csodára emlékezett. 235
