Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2012 - Acta Ethnologica Danubiana 14. (Dunaszerdahely-Komárno, 2012)

Krónika

lini ünnepségeket nálunk is szigorúan utánozták. És őt ugyan „a magyar nép nagy barátjának” nevezték, ám a magyar népművészet fejlődésének okozójaként nem méltatták. Ez a hetvenedik Sztálin-születésnap (1949) adta a közvetlen szcenáriót a Rákosi-születés­­nap megünneplésére. Azt nem tudom, a Szovjetunióban bekapcsolták-e a népművészeti kiál­lításokat az ünneplésbe? Ugyancsak az Ethnographia (1949, 381-382) azonban már ekkor közölt egy útmutatónak szánt beszámolót „Díszítő és alkalmazott népi művészetek kiállítása Moszkvában” címmel. Volt azonban egy másik, hazai előzmény is, amit tudtommal eddig nem vettek észre az utókoros méltatok. 1951. febmár 25-e és március 2-a között tartották az MDP (Magyar Dolgozók Pártja) II. kongresszusát Budapesten, az Építőipari Dolgozók Szakszervezeti Székházában. A Magyar Filmhíradó 1951/10. száma nemcsak a kongresszusi beszédek rész­leteit, hanem azt is bemutatja, ahogy „Rákosi beszélget a küldöttekkel a szünetben. Ajándékok Rákosi Mátyás neve napjára és a kongresszus tiszteletére”. A kor némi ismereté­ben is csak most jöttem rá, hogy ezek szerint a pártkongresszus kezdőnapját Jégtörő Mátyáshoz alkalmazták! A pártkongresszus helyszínén közszemlére is tették az ajándékokat. Hogy ezek közül mi került a Rákosi-Titkárság közvetítésével a következő évi kiállításba - nem tudom. Ekkor azonban már folytak az előkészületek egy új múzeumi kiállításra, amely a Nemzeti Múzeum történeti anyagához képest egy új, a munkásmozgalmat középpontba állí­tó kiállítást célozott meg. 1952 júliusában ebben az épületben el is kezdi tevékenységét a Munkásmozgalmi Intézet, amely ezt az új kiállítást meg is csinálta, és ennek megfelelő helye­in nagymértékben fel is használták a születésnapi kiállítás mindkét részének anyagát. Az, hogy a tárgyak közül melyik és milyen úton került (jóval később) a Nemzeti Múzeumba és (szinte azonnal) a Néprajzi Múzeumba - természetesnek és tanulságosnak tartjuk. Érdekes lenne azonban ezt a folyamatot pontosan is leírni. Nem tudom, a szovjet pártkongresszusokhoz kapcsolódva voltak-e ajándék-kiállítások, és mi lett e tárgyak későbbi sorsa? Moszkvában ekkor már évtizedek óta (pontosabban az 1937- es Párizsi Exposition Internationale des Arts et Techniques dans la Vie Moderne szovjet pavil­­lonja folytatásaként) ott volt a hatalmas „Népgazdasági Kiállítás”, ahová eljuthattak az ilyen ünnepi tárgyak. E sokpavillonos kiállítás anyagát egyébként is időnként felfrissítették, visz­­szamenőleg retusálták stb. Még egy szál is fontos lehet, és erről nem tudok semmit. 1950 és 1952 között működött nálunk a Múzeumok és Műemlékek Országos Központja (MUMOK), amelynek vezetője Ortutay Gyula volt. Ennek a szervezetnek volt feladata a múzeumok államosítása, centralizá­lása, központi kiállítás-szervezés és sokoldalú kooperáció kiépítése. Bármennyire is a Párt kezében volt a Rákosi-kiállítás ügye, a MÚMOK tudhatott erről, annál inkább, mivel a léte­sítendő Munkásmozgalmi Múzeumot ekkor és ott szervezték. Pontosan hogyan is folyt az irá­nyítás és kiválasztás - nem tudom. Sajnos, a vélhető koronatanú, Ortutay Gyula Naplója épp ezekből az évekből igen hézagos és semmitmondó. Hogy az egykori látogató is megszólaljon, én akkor a vízivárosi Medve utcai állami általá­nos iskolába jártam, mégpedig a 6. osztályba. Nyilván az iskolán belül valakinek (talán az 1956- ban Kanadába disszidált Vadász László igazgatónak) volt valamilyen kapcsolata a kiállítás szer­vezőihez. És minthogy az iskolától negyed órás gyalogséta volt a Kossuth-hídon át a Kossuth Lajos tér, az iskola (gondolom, csak a felsőbb osztályok) is beállt a látogatók sorába. Minthogy ez az akkor még csak délelőtt tartott tanórák idején történt, viszonylag gyorsan betódultunk az épületbe, ott a lépcsőknél várakoztunk, végül átsiettünk a termeken, és aztán kiki rohant elfelé, és aznap már be sem ment az iskolába. Gondolom, ezt a tanárok sem vették zokon. (Egyébként a Medve utcai iskola máskor is elvitt minket múzeumba. A „földrajzi szak­kör” - amelynek titkára voltam - pedig külön túrákat is szervezett. így néztük meg például, 233

Next

/
Oldalképek
Tartalom