Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2012 - Acta Ethnologica Danubiana 14. (Dunaszerdahely-Komárno, 2012)
Könyvismertetések
pedtek le (ugyanúgy más természetföldrajzi körülmények, más és más a környezetükben élők nyelve, kultúrája, vallása stb.). A szóban forgó temetikai tömb tanulmányaiban a szerző a kérdés olyan aspektusait járja körül, mint a nyelv, a bilingvizmus, valamint az egyház szerepe, a lokális közösségek, az értelmiség, a helyi elit szerepe. A második világháborút követő csehszlovák-magyar lakosságcsere eredményeként magyarországi szlovákok reemigráns tömegei telepedtek le Szlovákia déli területein (a szlovák kutatás ezeket a csoportokat, nem egészen korrekt módon repatriánsoknak is mondja3). Ján Botík ezeknek a külföldi szlovákoknak a beilleszkedési kérdéseit is tárgyalja egyik tanulmányában. A kötet második tematikai egységét különféle, a tárgyalt népcsoporto(ka)t érintő esettanulmányok alkotják. De ebben a blokkban olvashatunk a bulgáriai szlovákokról, vagy az Alföldről Argentínába vándoroltakról is. Személyesebb jellegű a harmadik tömb, ahol a kötet témájával is foglalkozó, vagy éppen a bemutatott közösségekben élő pályatársakat méltató írások (Gyivicsán Anna / Anna Divičanová, Krupa András / Ondrej Krúpa, Ondrej Štefanko stb.), könyvismertetések olvashatóak. Van egy negyedik blokkja is a kötetnek, amely az összesített irodalomjegyzéket tartalmazza, valamint a közölt írások eredeti megjelenésének bibliográfiai adatait. Itt említem meg, hogy mivel a kötet szövegeit a szerző nem dolgozta át (kizárólag a könyvészetet egységesítette), bizonyos átfedések tapasztalhatóak az egyes írások között. Ján Botík könyve nem csak egy jelentős tudós kutatási eredményeinek kaleidoszkóp-szerű szemléje, egy adott témakörben született összegzése, hanem egyszersmind benne van egy, a 20. század utolsó harmada kutatógenerációjának az egész tudásanyaga is. Az, hogy a Duna medence népeinek történetei, népi kultúrái, mentalittásai (és itt már az is kérdés, hogy indokolt-e többes szám használata), szóval az, hogy nemzeteink története, népi kultúrája, mentalitása önmagukban nem érthető meg, szakmai közhelynek minősül ugyan, ám mégsem lehet elégszer hangsúlyozni. Abban a világban, ahol lépten-nyomon a nemzeti kizárólagosságra, felsőbbrendűségre (ki volt itt előbb?) utaló törekvések (minden oldalon!) napirenden vannak, szükség van a megfontolt, tudós szavakra, józan megállapításokra. Olyanokra, amilyenekkel Ján Botík könyvének lapjain is találkozunk. DeáKY Zita: „Jó kis fiúk és leánykák". A kisgyermekkor történeti néprajza Magyarországon. Budapest: Századvég Kiadó 2011, 504 p. ISBN 978 615 5164 019 Báirth Dániel Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy a 21. századi hazai kultúrtörténet egyik csúcsteljesítményét veszi kézbe az olvasó, amennyiben belelapoz Deáky Zita új könyvébe. A kötet reprezentatív külleme eleve hívogató: a műnyomópapíron előállított, színes képekkel teli, több mint féle-3 Mivel ezeknek a szlovákoknak az ősei a 18. században a mai Szlovákia északi hegyeiből elindulva telepedtek le az Altőldön és környékén, a második világháború utáni, őseik szülőföldjére való visszatelepedés (repatriálás) legfeljebb korabeli politikai hívószóként értelmezhető, ám semmiképpen nem mai tudományos terminusként. Hiszen ezek a magyarországi szlovákok a Magyarországra kitelepített szlovákiai magyarok helyére, Dél- Szlovákia falvaiban telepedtek le, s nem távoli őseik szülőföldjén! Vő. Liszka József: Gedanken über das „Pressburger ethnische Modell’', ln Dialogische Begegnungen. Minderheiten - Mehrheiten aus hybridologischer Sicht. Hg. von Elka Tschernokoshewa-lnes Keller. Münster-New York-München-Berlin: Waxmann 2011, 273-288. p. Főleg: 277. p. 200
