Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2012 - Acta Ethnologica Danubiana 14. (Dunaszerdahely-Komárno, 2012)
Tanulmányok - Gaspariková, Viera: A szlovák prózai szövegfolklór a múltban és ma
Különösen hűséges volt apja nyomdokaihoz fia, Ľudovít Reuss. A meséket mitologikusán magyarázta, sok mese keletkezését a pogány időkbe helyezte, sőt még azokat a legendameséket is, amelyekben egyértelmű keresztény motívumok vannak. A század negyvenes éveinek vége felé egy új szlovák mesegyűjtemény gondolata foglalkoztatta. 1849 novemberében Hradovskýval és Škultétyval megfogalmaztak egy bevezetőt; amihez hozzátartozott egy kiterjedt jegyzék az ötvenes évek meséiről. A bevezető Sámuel Reussra emlékeztet, mellette Wieland neve szerepel, új Musäusként: „Musäus német mondákat adott ki, azzal a különbséggel, hogy ő a korízléshez igazította, díszítette őket, egyébként nagyon hasonlóak a mieinkhez.”23 Tehát ismét csak ez a két név, és legkevésbé sem említik a Grimm testvéreket, bár a bevezetés - mintha a Grimm testvérek koncepcióját szeretnék tolmácsolni az indoeurópai népek meséinek rokonságáról — a következő szavakkal zárul: „Mindeközben az indoeurópai származás egy lelkületet mutat, vérrokonságra lelünk ezekben a dolgokban is, és ennek tekintetében elfogadható, hogy néhány mese egy időben keletkezett, különböző népeknél - bár egymástól külön - egy nagyon szűk kapcsolatban, és a legsötétebb és legtávolabbi múltra emlékeztetnek.”24 Sámuel Reuss nézeteinek hatásai Pavol Dobšinskýhoz vezetnek. Sámuel Reusst tanítómestereként említi Úvahy o slovenských povestiach [Elmélkedések a szlovák mondákról] című könyvében. A mű 1871-ben jelent meg Turócszentmártonban, tehát már túl azon a korszakhatáron, amivel tanulmányunk foglalkozik; azonban ezt a könyvet is meg kell vizsgálnunk. Pavol Dobšinský átveszi a mondák ősiségére vonatkozó tézist, de már egy bizonyos mértékig átalakított formában. Nem azonosult azzal a nézettel, hogy a mesék valós eseményeket tükröznek, tehát nem fogadta el a történeti értelmezést, ami mellett Sámuel Reuss kitartott. Dobšinský véleménye szerint a mesék csupán a hajdani korok tükröződését mutatják, s egy fiatal nemzet gyümölcsei. Itt újra lehetséges a Grimm testvérekkel való egybevetés.25 Itt nem egyenes analógiára gondolunk, nem is a Grimm testvérek munkájának közvetlen átemelésére; az ő munkájukat Dobšinský nem ismerte közvetlenül és teljes egészében, szemléletmódjának mégis több részlete innen eredeztethető. A közvetitő szerepét, aki a Grimm nézeteket Dobšinskýval megismertette, Karel Jaromir Erben töltötte be; éppen őt emeli ki Dobšinský, akitől tanult. Ugyanúgy, ahogy Erben magyarázza, Dobšinský is a mesék hőseit és küzdelmüket a természetfölötti lét szimbólumának tekinti. Minden kétséget kizáróan a napteóriát is Erbentől vette át. A legjobb bizonyíték erre Dobšinský magyarázata, amire Viliam Marčok mutat rá: Dobšinský hoz egy történetet az elvarázsolt, vagy a sárkány által elrabolt természet-hercegnőről, akit a tél bénító erőszaka tart fogságban (sárkányok és boszorkányok), de egy hős kiszabadítja őt és a hős a fényes, éltető természetet testesíti meg.26 A fent említett szerző az ilyenfajta értelmezéseket konstruáltnak minősíti.27 Később Dobšinský önként feladta ortodox mitológiai nézeteit, s a racionalitás lett a fő kérdés, amivel 23 Bevezetés, megjelent kéziratban in Jirí Polívka: Súpis slovenských rozprávok I. Turčiansky Sv. Martin 1923, 52. p. 24 Uo. 25 Jaromir Jech: Klasická sbirka nëmeckich pohádek [A német mesék klasszikus gyűjteménye]. In Bralri Grimmové: Nemecké pohádky. Praha 1961, 17. p. 26 Pavol Dobšinský: Úvahy o slovenských povestiach [Elmélkedések a szláv mondákról], Turčianky Sv. Martin 1871, 14-15. p. 27 Lásd: Viliam Marčok: O ľudovej próze [A népi prózáról], Bratislava 1978, 100. p. 18
