Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2012 - Acta Ethnologica Danubiana 14. (Dunaszerdahely-Komárno, 2012)

Tanulmányok - Gaspariková, Viera: A szlovák prózai szövegfolklór a múltban és ma

Reuss, hogy ő a népének három ősi mondát hoz; és ezekkel a mondákkal rávilágít az ősi idők maradványaira. Tehát a monda és az ősi idők fogalmilag nagyon közel álltak egymáshoz, ezért alakult ki a „ősi idők mondái” „Sagen der Vorzeit” szókapcsolat is, amivel Reussnál is találkozhatunk, mégpedig az említett almanach második részében: egy monda a szláv ősidőkből. Nyilvánvaló, hogy Sámuel Reuss aktívan használta a német nyelvet, minden kétséget kizáróan állíthatjuk, hogy a sok könyv címében szereplő" „ősi idők mondái” szókapcsolatot a német irodalomból vette át.

Sámuel Reuss nyilvánvalóan több német mesegyűjteményt is forgatott, furcsa mód sehol nem említi a Grimm testvérek nevét. Viszont két nevet hoz a Grimm testvérek előtti időkből: Christoph Martin Wieland-ot említi, de mikor neki - jelentős késéssel - a Volksmärchen der Deutschen című gyűjteményt elküldték, Johann Karl August Musäus-t jelöli első helyen. Valószínű, hogy a Grimm fivérek könyvei nem jutottak el Samuel Reusshoz. Ugyanakkor sok tekintetben egyet értett, jelentősen megközelítette a Grimm testvérek nézeteit. Összhangban van például az „idő előttiség”, „Vorzeitlichkeit” gondolata, csak nem magyarázatként jelenik meg, mint ahogy a német Sagen der Vorzeit-ban bemutattuk. Amikor 1843-ban egy német mondákat tartalmazó kötethez jutott, elég kritikusan nyilatkozott róla. Élesen elutasított mindent, ami különbözött a Sagen der Vorzeit-tól. Lényegében azonosan, kritikus hozzáállással vélekedett Musäus meséiről, elutasította az újkori hozzáköltést, nem tartotta összeillőnek a régi az újhoz való alakítását, egyébként tetszett neki a könyv stílusa, annak „krasomluva, krásna reč” [szép nyelvezete].11 12

Musäus könyvét Sámuel Reuss figyelembe vette, a szlovák népmesék díszítésénél. Azt szorgalmazta, hogy a mesék szó szerint legyenek lejegyezve, ugyanakkor arról a gondolatáról is beszél, ami a követelményeivel kontrasztban van, hogy a népmeséket „elő kell készíteni”. Ahogy az ismeretes az elmélet ellentmondásba ütközik a gyakorlattal a Grimm testvéreknél is: egyik oldalról megvan az igény a szöveg pontos lejegyzésére, a másik oldalon viszont elkerülhetetlenül szükséges a mesék módosítására. Ezt a dilemmát főként Wilhelm, a fiatalabb Grimm testvér érezte, bár messze nem olyan mértékben, mint például kortársa, Clemens Brentano.13 A szlovák folklorisztika számára mindmáig nyitott kérdés maradt, hogy ha nem is ezek a átdolgozások és módosítások, a későbbi szövegstílus feltűnően befolyásolta a szlovák meséket, többek között a díszítéseiket, amelyek azután normává váltak, ez elsősorban Pavol Dobšinský munkássága által hatott az élő szóbeli hagyományra is.

Sámuel Reuss müveinek fordítója tanárának tekintette Reusst és átvette annak nézeteit, s csak olykor engedett meg magának bizonyos korrekciókat. Ján Francisci-Rimavský is a mesére, mint a régmúlt örökségére tekintett. A mesék „átnyúlnak az egyik évszázadból a többibe, generációról generációra szállnak, mint a csodálatos griffmadár, megragad valamit az egyik hegyről és átviszi a másikra... A szlovákok nem is tudják, mit jelentenek tulajdonképpen a meséik, jámbor lélekkel mesélik őket, megőrizve az eredeti igazságot, mélységet és titokzatosságot...”14

11 Bővebben ezzel kapcsolatban Jaromír Jech dolgozatában Česká pohádka a bratri Grimmové [A Grimm fivérek és a cseh népmese]. Národopisné aktuality 25, 1988, 155-158. p. Lásd továbbá: Viera Gašparíková: Folklórna próza na Slovensku v druhej polovine 19. storočia (Pod zorným uhlom diela bratov Grimmovcov). In Brada Grimm i folklór narodów stowiaňskich: Materiály z mifdzinarodowej konferencji (Warszawa, 18—19 listopada 1985. Eds.: Jerzy Sliziňski - Maria Czurak. Wroclaw: Zaklad narodowy imienia Ossoliňskich, 1989, 107-119. p.

12 Lásd Ľudovít Reuss fordítását Jiŕí Polívkánál: Súpis slovenských rozprávok L Turčiansky Sv. Martin 1923, 17. p.

13 Vo. Reinhold Steig: Clemens Brentano und die Brüder Grimm. Stuttgart—Berlin 1914, 119. p.

14 Janko Rimavský: Slovenskje povesti, Levoča 1845, VI-VII. p.

16