Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2012 - Acta Ethnologica Danubiana 14. (Dunaszerdahely-Komárno, 2012)
Tanulmányok - Klamár Zoltán: Szakrális kisemlékek a Galga mentén. A katolikusok vallásos tájszervező és tájhasználó tevékenysége
fényében nem kell csodálkozni azon, hogy a lakóházak előtt, határbeli birtokon, útkereszteződésben álló kisemlékeket arról a személyről vagy családról nevezte el a közösség, aki állíttatta azt (Bárth 1990, 353). Sajnos, sok régi fakereszt és feszület vált a múló idő martalékává, de közülük nem egyet az állíttató leszármazottai megújítottak, esetenként maradandó anyagból állíttattak újra: Benedek András hívem 1864 ik évben az uj temetőben fakeresztet állíttatott fel, ennek fenntartására az elöljáróság ugyanez évben 12 frt alapítványt fizetett be a kegyes alapítványok pénztárába, ezen kereszt elkorhadt, javítani nem lehet: Benedek András, ki a régi keresztet is saját költségén csináltatta, most azon Ígéretet tette, hogy a régi helyébe kőkeresztet csináltat, de általam azon alázatos kérelemmel fordul Méltóságodhoz, hogy a 12 frtnak 1864 év óta felszaporodott kamatait, leszámítva ebből az összegből, mi a kőkereszt fenntartására lesz szükséges, méltóztassék majd a kereszt felállítása alkalmával költségeinek fedezésére kezéhez juttatni (...) galgahévizen 1902 év június hó 1-én. Kemény Géza h. lelkész.1 A fentebb említett vallásos buzgalom mellett egyéb okból is állítottak szakrális kisemléket. Erre példa egy közúti szerencsétlenséget túlélt főpap esete: Tisztelt emlékű érsekünk Pyrker János László midőn 1820 ik évben a szepesi püspökségről Velenczébe költözék a Hévíz-györki parton szerencsétlenül felborult kocsijával ő erősen összezúzatott elannyira, hogy életben maradását csak az Isteni gondviselés rendkívüli munkájának köszönheté. Ennek hálás elismeréséül a múlt évben egy díszes keresztet rendelt készíttetni azon helyen felállítandót, hol az említett szerencsétlen eset történt. Mielőtt a kereszt elkészült volna, a nagy férfiút kiragadó az élők sorából a kérlelhetetlen halál. Atyai bizodalmánál fogva nékem hagyta meg a boldogult halála esetére, hogy e szent emléket az általa előttem kijelölt helyen állíttatnám fel. A kereszt már készen áll, s minden percben felállítható, mi hogy megtörténhessék, teljes tisztelettel kérem Főtisztelendő Uraságodat miszerint az e végre kívánt egyházi engedelmet megadni méltóztassék. Eger 1848julius 17 én Lévay Sándor prépost kanonok (.. ,)7 8 A háború tragikuma is ösztönzőleg hatott a keresztállításra: A galgamácsai plébánia hivatalból. 100/1947. Nagyméltóságú Püspök úr! Kegyelmes Atyánk! A napokban múlt egy éve, hogy Pesti József hívemet szántójöldjén, aratás közben, egy a földjén még mindig elfekvő gránát robbanása halálra sebezte. Családja ezen a helyen, amely a váckisújfalui országút mentén fekszik, szép, nagy kőkeresztet állíttat. A keresztet felállíttató család igen rendes és komoly, akik a jelenben s utódaikban is azt gondozni fogják; az előírt alapítványt most deponálni nem tudják, de írásban kötelezik magukat és családjukat, hogy mindenkor illően s kegyelettel gondozzák. Alázatosan kémnk az alapítvány tételétől felmentést, valamint a magam részére benediktálásra kegyes felhatalmazást. Nagyméltóságú Püspök Úr apostoli kezeit alázatosan csókolja Galgamácsáról, 1947. aug. 1-én legkisebb papja Dr. Feldhoffer János esperes-plébános.9 A püspök válaszlevelében a kereszt megáldásra az engedélyt megadta, egyben kérte, hogy tanúk előtti írásbeli kötelezettséget vállaljanak az állíttatok a kisemlék gondozására vonatkozólag és biztosítsák a telekhasználatot az egyház számára. Ezek fejében eltekintett az alapítványtétel kötelezettségétől. 7 Püspöki és Káptalani Levéltár Vác I/l/bbf/42 8 PKL VI/l/bbf/10 9 PKLVI/bff/43 161
