Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2012 - Acta Ethnologica Danubiana 14. (Dunaszerdahely-Komárno, 2012)

Tanulmányok - Bendíkné Szabó Márta: Emlékjelek és szakrális kisemlékek Szetén

8. Összegzés Szete szalagtelkes út menti település, szerkezeti adottságából eredően széles főutcával rendel­kezik, melyen a barokk stílusú katolikus templom domináns helyet foglal el. A parkosított terü­let templomhoz közeli részét alacsony élő sövénnyel szakrális és profán részre (játszótér) osz­tották. A szakrális tér tudatos használatára utal a háborús emlékmű templom melletti elhelyezé­se. Az Isten háza és a templom melletti feszület az emlékműnek, illetve az áldozatok emléké­nek a valóságos temető piétikus légkörét biztosítja. A közösség szempontjából fontos, de nem tisztán vallásos jellegű tárgyi emlékek (címeres kő, emlékfa) a szakrálistól a profán tér felé haladva találhatók. Az adott térségtől távolabbi feszület megszentelt terét vaskerítés garantálja. A központi, hangsúlyozottan szakrális tér tudatos használata mellett az épített kisemlékek célzatos elhelyezését elsősorban állíttatásuk oka szabja meg. A védőszentek szobrát termé­szetszerűleg az oltalmába ajánlott objektumhoz leginkább kapcsolódó, mindenki számára könnyen értelmezhető területen helyezték el: Nepomuki Szent János képoszlopát az Ipolyhoz közel, a vízlevezető mellé, Szent Flórián plasztikáját a tüzoltószertár szoborfülkéjébe állítot­ták. Az érzelmi kötődés alapján, esemény helyszínét jelölő, vagy fogadalomból épített kis­emlékek helyét az állíttató szubjektív döntése határozta meg. Míg az oltalmazok tiszteletére létesített kisemlékeknél (védőszentek szobrai) az egyértel­mű eszmei töltet az idő múlásával is változatlan marad, és az állíttatás körülményeit nem ismerő idegen számára is hordoz bizonyos alapinformációt, addig a személyes indíttatásból emeltek értelmezése megfelelő tájékoztatás hiányában lényegesen módosult. A szájhagyo­mány útján terjedő eredetlegenda számos, sokszor pontatlan, sőt balladisztikus variánst ered­ményezett. A megváltozott interpretáció a szetei Képecske esetében jelentésbeli és formai átalakulást okozott. Az eredeti halálhelyjelből az általános Mária-tisztelet helyszínévé vált; bár megőrizte az élőfára tűzött papírkép után nyert elnevezését, épített képoszloppá, a helyi meghatározás szerint kápolnácskává alakították (vö. Bendík 2010). A kisemlékek építőanyagát minden bizonnyal befolyásolták az állíttató financiális lehető­ségei. A jobb minőségű kőből faragott keresztek az időjárás viszontagságaitól kevésbé sérül­tek (Bertók-kereszt és Jakab-kereszt), míg a silányabb homokkőből készült Frenko-kereszt (bár formájában hasonlít a Jakab-kereszthez) fokozottabb kopás-morzsolódás nyomait mutat­ja. Az égetett téglából épített Nepomuki Szent János-képoszlop valószínűleg a téglagyárak meglehetősen sürü hálózatának köszönheti kiskápolna jellegű formáját. A Mária-képoszlopot a környéken dívó legutóbbi divat szerint terméskőborítással látták el, ugyanis a közeli túri kőbányában kitermelt dolomit árban az átlagember számára is elérhető. A modem, erőteljesen szekularizálódott társadalmi környezet az élettérjelzés tárgyi meg­fogalmazásánál az egyértelműen szakrális kisépítmények helyébe gyakran világiasabb meg­oldásokat keresett. Míg a nagypolitikában egyre markánsabbá vált az uszító hangnem, a kisebb - különösen a nyugodt, nemzetiségi és felekezeti konfliktusoktól mentes - közösségek a különféle évfordulók alkalmából közterületre kerülő emlékjelek állításánál a legtöbbször figyelembe vették a lakosság nemzetiségi és vallási összetételét, és igyekeztek „semleges”, mindenki számára elfogadható jelképrendszerekkel manipulálni. Az általános történelmi szimbólumok közül zömmel a településre leginkább vonatkoztatható jelképeket választották. Szetén a település címerével, Szent László király alakjával díszített emlékkő mintegy átme­netet képez a szakrális és a világi jellegű élettérjelzés között, hiszen egyházi esemény, a temp­lom jubileuma alkalmából készült. Az épitett kisemléknek aligha tekinthető objektum saját­ságos kivitelezése az egyediségre való törekvés mellett az anyagi szükségből erényt ková­csoló, a természetes anyagok felhasználását preferáló irányzat erősödésére utal. Ugyanez az 154

Next

/
Oldalképek
Tartalom