Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2011 - Acta Ethnologica Danubiana 13. (Dunaszerdahely-Komárno, 2011)

Tanulmányok - Klamár Zoltán: Az identitásstratégia hatása a térfoglalásra. Martonosi példák

Köztereken épületek falán elhelyezett emléktáblák találhatók csupán. Ezek a jelek a helyi identitás szimbólumai, melyek a hatalom részéről üzenetet hordoznak mind a két nemzeti közösség számára, méghozzá úgy, hogy személyes kötődést igyekeznek felmutatni. Ilyenek a szövetkezeti otthon falán elhelyezett, a felszabadító harcra, a szövetkezeti mozgalomra és a harcokban résztvevőkre emlékeztető márványtáblák. Az 1951-ben állított tábla felirata két­nyelvű, magyarul és szerbül is ugyanaz a szöveg olvasható rajta: Szerbia népe forradalmának / tizedik évfordulója emlékére / Martonos dolgozó népe / átadja ezt az otthont / rendeltetésének / a szövetkezeti eszme / továbbterjesztésére. ” Feliratával és a felsorolt nevekkel egyaránt üzen szerbeknek és magyaroknak, helybeli lako­soknak. A közös múlt megteremtésének szándéka érhető tetten a hatalom részéről, ugyanak­kor az is látható, hogy az új állam alapító mítoszává a fasizmus elleni harc emléke lett. Az emléktábla szövege kétnyelvű és nem tükörfordítás. Martonos lakossága / és a Harcos Szövetség / Ezzel az emléktáblával / adózik a Jugoszláv / népfelszabadító / harcokban elesett / elvtársak emlékének / tetteik erőt adnak / új eredmények /kivívására / emlékük / örökké élni fog. / Krstenkanié Ratomir Petric Radivoj / Berkics József Sörös Géza / Okovački Borde Isakov J ovaň / Turn Sándor Sipos István / Petric Isidor Matič Živa / Simon Ferenc Popov Milivoj / Dicsőség a népfelszabadító harc hősi halottai­nakH. VII. 1953 Szerb és magyar nevek olvashatók az emléktáblán (Klamár Zoltán felv. 2011) A táblát 1953. július 7-én leplezték le és fontos üzenete többek között az is, hogy az új hazá­ért a kommunisták áldozták életüket, tehát jogosan birtokosai a hatalomnak. Az idő megállt a felszabadulással. A szocializmus új társadalma lépett színre, amely saját eredetén kívül nem ismert más történelmet. (Frykman 2004, 198) A falu magyar lakossága évtizedeken át csak a családi hagyományápolás szintjén tudta emlé­kezetben tartani 1944 októberének véres eseményeit. A helyi identitás nyilvánosság előtt fel­vállalt elemeként csak tíz évvel a rendszerváltozás után került be a köztudatba. 62

Next

/
Oldalképek
Tartalom