Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2011 - Acta Ethnologica Danubiana 13. (Dunaszerdahely-Komárno, 2011)
Tanulmányok - Michael Prosser-Schell: Néprajzi-kultúrantropológiai megközelítések a "misztériumjátékhoz". Új aspektusok az ünnepkutatás egy klasszikus területén (Összefoglalás)
Néprajzi-kultúrantropológiai megközelítések a „misztériumjátékhoz“ Új aspektusok az ünnepkutatás egy klasszikus területén (Összefoglalás) A színielőadás, mint magyarázó elem, mindig is vitatott alkotórésze volt a keresztény ünnepeknek. Mindenféle teatralitáson, a szövegek és motívumok minden esetben specifikus üzenettartalmán túl, sőt ezek előtt a viták és feszültségek magva abban rejlett, hogy a színjátékok beépítésével a vallási ünnepek szakrális karakterét látták veszélyeztetve, illetve lerombolva. A tanulmány a húsvéti és a karácsonyi ünnepkör misztériumjátékait (egyházi színjátékait) taglalja. Az előadások pozitív oldalát azok hagyománybiztosító és erősen az érzelmekre ható közvetítőerejében látták, főleg az analfabéta vagy csak kevéssé alfabetizált társadalmakban. Itt figyelembe kell vennünk a heortológiai kontextust, amenynyiben bizonyos misztériumjátékok a kalendáriumi ünnepi prezentáció egy bizonyos időpontjához kötöttek, amely egyben a tudatos jelenléttel járó összejövetel időpontja is: a résztvevők tudják, hogy a többiek ugyanazt látják, hallják, fogadják be, mint ők, és, hogy ezek az emberek - azaz mindenki más, akit érint - vice versa a saját hasonló, értő, befogadó tapasztalatuk talaján állnak. Bár fontos bizonyítékok maradtak ránk a késő középkorból is, az általunk vizsgált összefüggésben a kutatások elsősorban a barokk és a felvilágosodás időszakára koncentráltak, és koncentrálnak ma is, különösen az efajta színjátékokra és színpadi előadásokra vonatkozó általános tiltó rendeletek (mint a Habsburg kormányzat Mária Terézia alatt 1751/52-ben hozott, 1782-ben II. József által kiterjesztett, vagy a bajor kormányzat 1770-es általános tiltásai) kapcsán kulminálódva. Hogy ezzel a misztériumjátékok gyakorlata nem szűnt meg, mutatja többek közt a Közép-Duna-menti térségből, különösen a 19-20. századi Magyarországról származó gazdag és tartalmas anyag. Kitekintésképpen szó esik még az Eszak-Romániából előkerült, nemrég publikált „Irozii-játékokról“ és azoknak még a 20. század utolsó negyedében is dokumentált meglétéről. (Bednárik János ford.) Etnologické a kultúrno-antropologické priblíženia k zázračnej hry Nové aspekty v klasickej oblasti skúmania sviatkov (Zhrnutie) Divadelná hra ako vysvetľovací prvok bola odjakživa spornou súčasťou kresťanských sviatkov. V pozadí, ba i v popredí akejkoľvek teatrálnosti, textov a motívov, ktoré v každom prípade mali svoj špecifický odkaz, zdroj sporov a napätia spočíval v tom, že v divadelných hrách videli hrozbu, ktorá ohrozuje, resp. rozbíja/rúca sakrálny charakter náboženských sviatkov. Štúdia rozoberá veľkonočné a vianočné hry zázračné (mystériá). Prínos týchto predstavení videli v sprostredkovateľskej sile zabezpečujúcej zachovanie tradícii a vplývajúcej na city, najmä v analfabetických alebo slabo alfabetizovaných spoločenstvách. Tu treba zohľadniť aj heortologický kontext, nakoľko niektoré hry zázračné sú viazané k určitému časovému bodu kalendárnej sviatočnej prezentácie, ktorý je zároveň termínom zhromaždenia spojeného s vedomou prítomnosťou: účastníci vedia, že aj ostatní vidia, počujú a prijímajú to isté, čo oni a že títo ľudia - teda všetci ostatní, ktorých sa to týka - a opačne stoja na báze podobného vlastného vnímania a skúsenosti. Máme síce dôležité dôkazy aj z neskorého stredoveku, v nami skúmaných súvislostiach sa výskumy sústreďovali a sústreďujú aj dnes predovšetkým na obdobie baroku a osvietenstva, obzvlášť kulminujúc vo väzbe na všeobecné zakazujúce nariadenia takýchto hier a divadelných predstavení (ako všeobecný zákaz za vlády Habsburgovcov za Márie Terézie v rokoch 1751/52, ktoré boli rozšírené Jozefom II. v roku 1782, a tak isto za bavorskej vlády v roku 1770). To, že prax liturgic53 53
