Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2011 - Acta Ethnologica Danubiana 13. (Dunaszerdahely-Komárno, 2011)
Krónika
magyar és az egyetemes európai kultúráért annyi mindent tettek ők (együtt is, és egyenként is), hogy ez a cím gyakorlatilag bárhol megilletné őket. Szokták mondani, hogy a különféle díjak tulajdonképpen nem is önmagukat minősítik, hanem a díjazottak személyisége, szakmai rátermettsége és így tovább hitelesíti magukat a díjakat. Nem tudom, milyen sűrűn szoktak díszpolgári címeket osztogatni, de a mostaniakkal fel van adva a lecke a gellérieknek. Nem tudom elképzelni, ki lehetne a következő... Ily módon, (majdnem) végezetül nemcsak Geller újdonsült díszpolgárainak gratulálok tiszta szívből, hanem a gellérieknek is! És most következik az imént ígért indoklás: a bemutatásnak azért ezt a sorrendjét választottam, mivel Erdélyi Zsuzsanna (és vele együtt rokonai, barátai, tisztelői) január 10-én egy szép, kerek születésnapot is ünnepelhettek. A végére szerettem volna hagyni, hogy Zsuzsa néninek születésnapja alkalmából sok boldogságot, további töretlen életerőt, munkakedvet kívánjak sok szeretettel mind a magam és családom, mind munkatársaim nevében. Liszka József A Kőrösmező - Kamenyec-Podolszkij-i deportálás 70. évfordulója (Budapest, 2011. 10. 12-13.) A fenti címen megrendezett konferencia témája vélhetően sokunknak nem sokat mond, ezért bevezetésként lássuk röviden az eseményeket. 1941 nyarán a magyar hatóságok közel 20 000, részben zsidó magyar állampolgárt, részben Magyarországon tartózkodót zsidó menekültet utasítottak ki az ország területéről, és deportáltak a mai Ukrajnába, Kamenyec-Podolszkijba (magyarul: Kőrösmezőre) és környékére. A rendelkezést azzal indokolták, hogy a Lengyelország és Ukrajna egy részének elfoglalása után a korábban Magyarországra menekült zsidók visszatérhetnek hazájukba, hiszen azt a német és magyar hadsereg immár „felszabadította”. A marhavagonokba zsúfolt zsidókat Kőrösmezőre szállították, ahol átadták őket az SS-nek. 1941. augusztus 27-28-án, valamint október 12-13-án szinte valamennyiüket bestiális módon legyilkolták. Mivel a budapesti Wesley János Lelkészképző Főiskola, valamint az Evangéliumi Testvérközösség, s az itt oktató lelkészek már évek óta rendszeresen megemlékeznek erről, a gyakran előholokausztnak nevezett vérengzésről és magukról áldozatokról, kézenfekvő, hogy a nevezett intézmények égisze alatt valósult meg a most szóban forgó tudományos tanácskozás is. A rendezvény megvalósulásának fő motorja Majsai Tamás, egyetemi tanár, a Wesley János Lelkészképző Főiskola dékánja volt. A szomorú esemény 70. évfordulója alkalmából rendezett kétnapos kegyeleti és emlékező tudományos konferenciának a Wesley János Lelkészképző Főiskola adott otthont. A témában járatos, hazai (értsd: magyarországi) és külföldi szakembereken kívül a rendezvényen néhány túlélő, és az áldozatok leszármazottai is részt vettek. A konferencián olyan, nemzetközi viszonylatban is jelentős holocauszt-kutatók tartottak előadást, mint Randolph L. Braham vagy Georg Eisen, illetve Frojimovics Kinga, Szita Szabolcs vagy Harsányi Iván. A Fórum Kisebbségkutató Intézet komáromi Etnológiai Központja képviseletében L. Juhász Ilona, A Holocaust emlékjelei Dél-Szlovákiában címen tartott előadást. 279
