Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2010 - Acta Ethnologica Danubiana 12. (Dunaszerdahely-Komárno, 2010)
Filkó Veronika: Indentitás, nyelvhasználat és vallási élet Zemplén megye szlovákságának egyéni imádságrepertoárja, imaalkalmai
Vasárnap reggel feljön a napocska Szűz Máriácska a templomban jár, Kisfiát kézen fogva vezeti. Elvezeti őt misére, A reggeli misére, A reggeltől Isten testéhez, Isten testétől Isten sírjához. Reggeli harangok megszólaltak, Mennyek megnyílottak, Megnyílt Isten sírja, Megmutatkozott a kegyelmes Isten Péter, mondd meg minden kereszténynek, hogy engem elfogtak a zsidók, töviskoronát tettek a fejemre. Aki ezt az imádságocskát reggel este elimádkozza, A királyság (annak) megnyílik, s a pokol bezárul örök időre. Amen. Az imádság fennmaradására maga az adatközlő nyújt magyarázatot: „Megtanította nekem, és ezt minden este imádkozni kellett nekem. És most is bármikor ez eszembe jut, most is el is mondom magamnak. Ez nem családi imádság, szerintem többen tudják, de csak a nagyon idősek, mint az én nagymamám, anyukám. Én megtanultam, de biztos nem tanult meg itt senki más ilyet. Én valahogy mindig olyan voltam, hogy érdekeltek a régi dolgok. (...) Hát, ha eszembe jut. Mikor eszembe jut, akkor imádkozom. De nem felejtettem el, a lényeg ez, hogy nem felejtettem el.” (H. Miklósné Mária, Rudabányácska). Az imádság a szlovák archaikus imaanyag egy meglehetősen ismert kezdetű darabja. Erdélyi Zsuzsanna hegyközi gyűjtése során Hollóházán és Füzéren talált több variánst (Erdélyi Zsuzsanna gyűjtése, 1977. Kézirat). A szöveg első sorainak szinte pontos fordítása egy Erdélyi Zsuzsanna által 1970-ben, Nógrádmegyeren gyűjtött magyar nyelvű imádság, s ő maga is utal a szövegek szlovák nyelvű tükörfordításaira.16 Ugyancsak e helyütt írja a kutatónő: „E percben még nem eldönthető, melyik nyelven voltak meg előbb.” (Erdélyi 1999, 596). Véleményem szerint elképzelhető a szöveg szlovák eredete, amire esetlegesen az a tény utalhat, hogy minden magyar nyelvű adat Észak-Magyarországról származik. A zempléni szlovákság körében ismertek a magyar archaikus népi imádságok is. Ennek magyarázata nem meglepő: már a mostanság nyolcadik évtizedében járó generáció tagjai sem gyakorolták vallásukat szlovák, tót nyelven. Két fő típus meglétéről van tudomásom. Az egyik egy, minden bizonnyal ponyvái eredetű invariánsa a Mária álma-imádságtípusnak, a másik pedig a gyakori Fehér rózsa, Mária kezdetű, több változatban ismert imádság. Nem imádságként, hanem Mária-énekként gyűjtöttem Mikóházán K. Jánosnó Mártától a következő szöveget: 16 Erdélyi 1999, 595., 202. sz. „Szűz szent koporsójábul felszólal” „Vasárnap reggel Kisüt a napocska, Sétált a Szűz Mária Mennyországba. Szencséges Szent Fiát Karján hordozza” 81
