Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2010 - Acta Ethnologica Danubiana 12. (Dunaszerdahely-Komárno, 2010)
Jakoubek, Marek: A "romabűnözés" okairól
az érintett kultúra gyakran marginalizálódik vagy akár el is tűnik. A kultúra tehát egy dinamikus rendszer, így ha egyes elemei életképtelenné válnak (pl. a válaszadó társadalom migrációja vagy éppen az idő múlásából eredő változások következtében), az az egész kultúra megszűnéséhez is vezethet. III. A hagyományos roma kultúra - a „romabú'nözés“ EGYIK (lehetséges) gyökere A „romabűnözés“ egyik okának a hagyományos roma kultúra máig tartó reliktum-jellegét tartjuk. III. 1. A hagyományos roma kultúra alapvető jellemzői A következőkben a hagyományos roma kultúra koncepciójából indulunk ki. Ezen modell heurisztikai értéke abban nyilvánul meg, hogy mint (weberi értelemben) ideáltipikus gyűjtőfogalom magában foglalja a más-más földrajzi helyekhez helyhez kötött konkrét helyzetek sokaságát és kitűnően alkalmas általános szintre emelt elemzésekre. Jelen fejezet célja a „romabűnözés“ közösségi tényezőinek elemzése, így a használt modell kétségkívül alkalmazható a probléma elemzésénél. A hagyományos roma kultúra egy hangsúlyosan családalapú és -központú társadalmi szerveződés (a roma települések alapvető egységei sajátos rokoni kapcsolatrendszerek. Lásd: Budilová 2007). A rokonság ebben a rendszerben egyfajta idiómaként működik, amely az összes más (gazdasági, politikai és morális szférát érintő) kapcsolatot és összefüggést magába tömöríti - és legitimizálja (vö. Jakoubek 2004). Milyen gyakorlati, konkrét jelentéssel bírnak a fent felvázolt tételek? III. 2. Az igaz(ság) kérdése és annak konceptualizálása a hagyományos roma kultúrában (a többségi társadalom felfogásával összevetve) „A cigányok többsége számára a családi értékek a legalapvetőbbek és legnyilvánvalóbbak“ (Fraser 1998, 254), ezen értékrenden belül is kiemelt helyen szerepel az igaz(ság) fogalma. Az igazságba, mint értékbe vetett hit helyett a roma falvakban inkább a családba vetett hitte találkozunk. A roma közösségben az igazság fogalma nem egy elvont, a család érdekeitől és viszonyaitól független, hanem egy azoknak teljesen alárendelt fogalom. A roma települések lakossága (illetve a roma kultúrájú lakosság) számára az igazság mint fogalom nem egy neutrális érték, tehát semmiképpen sem egy „objektív“, a jó és a rossz viszonyrendszerén kívül meghatározott kategóriáról van szó. Éppen ellenkezőleg: az igazság számukra egy erős erkölcsi töltettel bíró kifejezés (az igazság mindig jó), tehát a hagyományos roma kultúrában elképzelhetetlen, hogy az igazság ártalmas legyen, hiszen akkor már nem is arról lenne szó (rövidesen ara is rámutatunk, hogy az igaz és az ’igazságosság - csakúgy mint a jó és a rossz fogalmának - referenciapontja a roma közösségben maga a család). Az igazság fogalma a roma közösségben tehát nem egy objektív, hanem egy relatív kategória, amely, a kifejezés valódi értelmét tükrözve, mindig vonatkozik, kötődik valamihez vagy éppen függ bizonyos szubjektumtól (esetünkben a családtól), vagyis meg tud felelni annak elvárásainak, törekvéseinek és céljainak. Az igaz tehát ez esetben az, ami egyúttal jó is (vagyis a család számára jó). 57
