Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2010 - Acta Ethnologica Danubiana 12. (Dunaszerdahely-Komárno, 2010)
In memoriam
Soňa Kovačevičová az Etnológiai Központ által rendezett 12. Nemzetközi Etnokartográfiai Konferencián tartott előadása közben, Komáromban (L. Juhász Ilona felv. 2000) tézet Etnológiai Központja rendezésében Komáromban került sor az etnokartográfiai konferenciasorozat következő állomására, Soňa Kovačevičová elfogadta meghívásunkat, s előadással is gazdagította a programot. Utolsó találkozásunkra, teljesen véletlenül, Pozsonyban került sor, amikor éppen egy hosszabb németországi tanulmányútra indulva, a német követségen a vízumot váltottuk ki, majd az autóhoz sietve egy előkelő, kutyát sétáltató hölgybe botlottunk, szinte a szó szoros értelmében. Rövid, kedélyes társalgás volt ez az utolsó, leginkább a feleségem és közte zajlott, s a kutyák lelkivilágára összpontosult. Még most is előttem van elegáns alakja, ahogy búcsút intett nekünk... Noha Soňa Kovačevičovát a rendszer, amelyben élete legtennékenyebb évtizedeit élte le, polgári származása, hajlíthatatlan gerince, sőt még idegen nyelvtudása miatt sem kedvelte. Sokszor háttérbe szorítva, megalázó körülmények között dolgozott a megélhetésért, s (vélhetően) a szebb időkben bízva gyűjtötte anyagát. Bizonyos fokú védelmet is jelentett számára az 1982-ben megkapott Herder-díj, amit a kelet-közép-európai népek kölcsönös megismerése, megismertetése, a közös kulturális gyökerek feltárása okán ítéltek neki. A térségben élő népek kultúráit nem valamiféle szétválasztó fenoménként, hanem közös, organikusan fejlődő, egymással állandó kölcsönhatásban lévő komplexumként kezelte. „ Nincs mese, a szlovákok és magyarok olyan nagyon sokáig éltek együtt, hogy jobban hasonlítunk egymásra, mint amennyire ezt képesek vagyunk elismerni... ” - fejtette ki a fentebb már többször is idézett interjúban. Nemcsak a szlovák, hanem egyáltalán, az európai etnológia, néprajztudomány lett távoztával szegényebb! Liszka József 210
