Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2010 - Acta Ethnologica Danubiana 12. (Dunaszerdahely-Komárno, 2010)
Krónika
jelent egy ünnepi kötet a pályatársak tanulmányaival1. Az a megtisztelő feladat ért, hogy ezt én mutathattam be. Mivel az a szöveg máshol is megjelenik, itt és most csak röviden térek ki rá. A tanulmánykötet tematikailag Silling István sokoldalúságát, sokszínűségét tükrözi. Nyelvészeti tematikájú dolgozatokkal indít, azoknak dialektológiai, illetve egyéb nyelvtörténeti, nyelvszociológiái stb. vonatkozásaival. Jóllehet az Ünnepelt (mondhatni - mondhatni?) kenyéradó mestersége a nyelvészet, a kötetben mégis a néprajzi témájú dolgozatok dominálnak, azon belül is a népi vallásosság, illetve tágabban a szokásvilág témakörei (archaikus népi imádságok, szakrális kisemlékek különféle aspektusból, szentek kultusza stb.). Az egyéb néprajzi témák (gondolom én) talán inkább geográfiai megfontolásból kerültek a gyűjteménybe, bár Silling István polihisztorságán ezek sem fognak ki. Valamilyen konkrét, tárgyi kapcsolódási pont nyilván kimutatható köztük és az Ünnepelt munkásságában. Ami a tanulmányok szerzőit illeti, képviselve van a kötetben a szlovéniai, horvátországi, szlovákiai, (némileg alulreprezentálva, mindössze egy dolgozattal) a romániai, s hát természetesen a magyarországi és vajdasági tudományosság is. A kötetet egy szakmai életrajz és személyi bibliográfia zárja. Túl a családias (ám nagy-családias!) hangulatú szabadkai ünnepségen mit is tehetnék hozzá az ott (is) elhangzottakhoz? Talán mindössze annyit, hogy Isten éltesse a Jubilánst, s kívánok néki hosszú és gondtalan életet! Jó kedélye el sose hagyja, s mint nyelvész és mint folklorista is (fiatalokat megszégyenítő módon!) szerezzen még sok-sok örömet tevékenységével családjának, szűkebb és tágabb baráti körének, mindkét szakma széles táborának! Liszka József Köszöntő sorok Lukács László hatvanadik születésnapja alkalmából Bármilyen hihetetlen, Lukács László, aki a magyar (s egyben közép-európai) néprajz ismert alakja, kiterjedt magyar-magyar és nemzetközi kapcsolatokkal, az idén, 2010. október 29-én betöltötte hatvanadik életévét! Többszörösen is foglalkoznunk kell ezzel az eseménnyel: egyrészt Lukács László etnográfusi kvalitásai, másrészt dél-szlovákiai kapcsolódásai okán, harmadrészt meg egészen személyes indíttatásból is. Kezdjük az utóbbi, személyes emlékekkel! Végzős gimnazista voltam, érettségi és pályaválasztás előtt. Budapesti felvételimhez a néprajz szakra szükségem lett volna a legfontosabb magyar tájegységek valamiféle néprajzi szakirodaimára. Mivel a számomra elérhető könyvtárakban ilyesmire nem (vagy csak mérsékelten) találtam, valaki azt javasolta, írjak a nagyobb magyarországi városok gimnáziumaiba, azoknak is a harmadik évfolyamába: ha módjukban áll, küldjenek valamilyen tájékoztató anyagot térségük népi kultúrájáról, folklórjáról. Naivitásomat jelzi, fel sem tételeztem, hogy olyan nagyobb városokban, mint mondjuk Szeged, Debrecen vagy Székesfehérvár nem csak egy gimnázium van... Tízegynéhány helyre küldtem szét levelemet, s kettő választ kaptam: Debrecenből és Székesfehérvárról (a postások nyilván a legnagyobb vagy a postához legközelebb fekvő iskolába kézbesítették irományomat). Debrecenből egy harmadikos leány írt (és küldött prospektusokat, információs anyagokat a Hajdúságról, az Alföldről), Székesfehérvárról pedig Lukács László, aki - akkor negyedéves debreceni, történelem-földrajz-1 Szenvedély és szolgálat. Tanulmányok a hatvanesztendős Silling István tiszteletére. Dévavári Beszédes Valéria - Silling Léda szerk. Szabadka: Bácsország Vajdasági Honismereti Társaság 2010, 510 p. 199
