Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2010 - Acta Ethnologica Danubiana 12. (Dunaszerdahely-Komárno, 2010)

L. Juhász Ilona: Vaskatona, vaskorona, vasturul. A nemzeti áldozatkészség szobrai az első világháborúban

van a székesfehérvári múzeum gyűjteményében, s Lehel Zsolt Rigele monográfiájában szerepel egy erről készült kép is (Lehel 1977, 104). Demeter Zsófia történész is említést tesz róla a székesfehérvári ezredek első világháborús emlékeiről szóló tanulmányában. A következőket íija: „Ilyen ’furcsa köztéri alkotás’ Székesfehérváron is állt, eredetileg a Városháza téren (ma a múzeum gyűjteményében van). A Vértes Vitéz szobrát Lyka Döme készíttette az adakozás céljára Rigele Alajos pozsonyi szobrásszal. A vitéz hársfából készült el, amelybe az adakozók szögeket verhettek, így alakult ki a vitéz vértje (...) A szobrot 1915. szeptember 8-án8 avatták föl a Városháza előtt, Prohászka Ottokár megyés püspök és Saára Gyula polgármester beszédével.” (Demeter 2008, 234-248) Ennek a szobortípusnak országszerte különféle változatait készítették el. ,Akadt olyan kocsmáros, aki az ő üzletében iszogató pótzászlóalj emlékére ’szögezendő’ emlékpajzsot készíttetett, vagy olyan gyógyszerész, aki a falujából bevonult katonák dicsőségére állíttatott hasonlót” (Szabó 1994, 59-60). Megemlítendő, hogy a brassói Vashonvéd elkészítésére Ján Koniarik szlovák szobrászművész kapott megbízást. A szobor nem készült el, a miniatűr változatának fényképe viszont képeslapra került, így ennek köszönhetően lehetnek elképzeléseink arról, hogyan nézett ki a tervezett 4 méteres szobor kicsinyített mása. A művész elmondása szerint a szobor befejezésére és felállítására nem került sor, mert közben véget ért a háború.9 Ma már lehetetlenség lenne valamennyit számba venni, mivel egyrészt nem minden esetben beszélhetünk művészi alkotásokról, s általában a múzeumok gyűjteményébe se kerültek be.

Vasvitéz. Szombathely 1915 (archív felvétel)

A Vashonvéd makettje. Brassó, Jan Koniarik alkotása 1918 (archív felvétel)

8 Szabó Dávid tanulmányában a székesfehérvári szobor felavatásának időpontja szeptember 12. (Szabó 1994, 59)

9 Ján Koniarik (1878-1952) 1915-ben megsebesült a fronton, majd pozsonyi kórházi kezelése után Erdélybe küldték a frontra, így került Brassóba, ahol a cementgyárban síremlékek készítésével bízták meg. Itt kapott megbízást a Vashonvéd alakjának megformálására. (Neznáme dielo Jana Koniarka, www.nzr.trnava.sk/?q= nodc/116 - 2010. 6. 5.)

16