Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2010 - Acta Ethnologica Danubiana 12. (Dunaszerdahely-Komárno, 2010)

Liszka József: A teátrális körmenettől a kimerevített teátrumig. Kálvária-együttesek a Kisalföld szlovákiai részén

5. A köbölkúti kálvária-feszületek (Liszka Jó- 6. Részlet a kürti temetői kálvária-együttesből zsef felv. 2009) (Liszka József felv. 2009)

A keresztúti ájtatosság gyakorlatának, noha ezt különféle ima- és énekeskönyvek rögzítették, egymástól részben eltérő variánsai alakultak ki. Ezek összehasonlító vizsgálata, tudomásom szerint nemzetközi és regionális szinten sem valósult még meg. Ezeknek az imakönyveknek egyrészt egymással, másrészt a korábbi passiójátékokkal, illetve a kálváriaegyüttesek képprogramjaival való egybevetése sok tanulsággal szolgálhat. Példaként említem a komáromi születésű Áts Benjámin népszerű, Arany korona néven ismert, több kiadást (köztük két szlovákot) is megért énekes- és imádságos könyvét (vö. Áts 1855; Áts 1860). Ennek ötödik része a Keresztútjárásnak módja címet viseli. A keresztút egyes stációit mozgalmas rézmetszetek jelenítik meg a bal oldalon (7. kép). A vele szembeni, jobb oldali lapon pedig annak leírása, a kapcsolódó imák és énekek szövege olvasható. Példaként lássuk a VI. stációt, amelyik egy apokrif történetnek, Veronika kendőjének a bemutatása. A szöveg a „történeti tények” bemutatásával kezdődik: „Ezen hatodik Stáczió jelenti a helyet, melyen a jószivű Veronika asszony a keresztet hordozó Krisztusnak vérbe borult szent arczáját látván, szánakodásból keszkenőjét oda nyújtja neki, melylyel megtörülvén magát Jézus, az ő sebekkel rakott orczájának eleven képét rajta hagyta. ” Ezt az erkölcsi tanulság levonása követi: „ Gondold meg itt ájtatos lélek, ezen asszonynak gyengéd ájtatosságát, és ellenben lásd a te szivednek keménységét, a ki nem hogy szónokodnál a te Jézusodon, hanem inkább naponként bemocskolod szent orczáját bűneiddel, mondj ezért ellene kegyetlenségednek... ” (Áts 1855) És így tovább. Nem lehet itt nem észrevenni a korábbi bűnbánati körmenetek önsanyargató, önkorbácsoló hangulatát, amely azonban már, „megszelídült formában“ az imakönyvek lapjaira húzódott vissza.

131