Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2008-2009 - Acta Ethnologica Danubiana 10-11. (Dunaszerdahely-Komárno, 2009)
Tanulmányok - L. Juhász Ilona: Út menti halálhelyjelek Dél-Szlovákiában. Tipológia, funkció, kultusz
A Gelle közelében álló lialálhelyjelek 2009 márciusában Legújabban már a húsvéti nyulak és csokoládétojások is feltűntek. A távolabb lakó hozzátartozók és barátok általában az év folyamán legalább egyszer - általában mindenszentek napján —, vagy a baleset évfordulóján felkeresik, feldíszítik, s rendbe teszik ezeket a helyeket. Sokszor több száz kilométeres távolságra is képesek elutazni. Ez különösen így van, ha fiatal elhunytról van szó. Mindenszentek napján, s azt megeló'zően is utak mentén nagyon sok helyen égnek a mécsesek, megjelennek a friss virágok, koszorúk és kisebb tárgyak is. Ebben az időszakban gyakran látni a hozzátartozókat vagy barátokat a lialálhelyjelek mellett. A kiházasítatlan fiatal halálos balesetének helyszínét gyakran keresik fel a barátok, egyfajta találkozási helyet jelent számukra a balesetet követő 1—2 év folyamán. Az idő múlásával, néhány év elteltével a lialálhelyjelek többsége esetében a látogatások a gyász, s a fájdalom enyhülésével párhuzamosan fokozatosan ritkulnak, majd legtöbbször végleg elmaradnak. Hogy egy halálhelyjel meddig marad a helyén, nagyon sok mindentől függ. Amennyiben látogatják a helyet, egy fakereszt is sokáig a helyén maradhat, de a fából készült jel is eltűnhet 1-2 éven belül. Sok helyet évente rendszeresen látogatnak, s kicserélik a koszorúkat, művirágokat, s gyakran friss virágot is visznek. A hozzátartozók és barátok lakhelyéhez közel eső halálhelyjeleknél gyakrabban látunk változásokat, s mécsesek is többször világítanak mellettük. Megfigyeltem, hogy több állandó, tartósabb anyagból készült halálhelyjelet nem látogatnak már. Ilyen például az az emlékkő, amelyet még az 1970-es évek első felében állítottak a szülők 22 éves fiuk balesetének helyszínén, Rozsnyón, a péküzem mellett elhaladó főútvonal mellett. Az itt elhunyt magyarországi fiatalember egyike volt azoknak a magyarországi vendégmunkásoknak, akik az említett péküzem építésében vettek részt. Az emlékkövet már több mint 10 éve nem 91
