Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2008-2009 - Acta Ethnologica Danubiana 10-11. (Dunaszerdahely-Komárno, 2009)

Tanulmányok - L. Juhász Ilona: Út menti halálhelyjelek Dél-Szlovákiában. Tipológia, funkció, kultusz

Komárom-Rozsnyó-Kassa útvonalon volt alkalmam figyelemmel kísérni ennek az aránylag új jelenségnek a változásait, azonban a Dél—Szlovákiát behálózó más közutakról, forgalmasabb és kevésbé forgalmas fő- és mellékutakról származó adatokkal is rendelkezem, valamint Szlovákia más, szlovákok által lakott vidékein is készítettem felvételeket. A kutatási eredményekről legelső alkalommal 1998-ban a Kisemlékkutatók XIV. Nemzetközi Konferenciáján, a csehországi Teplán számoltam be.21 A temetői fényképhasználatról írt tanulmányban a halálhelyjeleken előforduló fényképekre is kitértem (L. Juhász 2004, 116—117). Jelen dolgozatomban a Dél-Szlovákia közútjai mentén gyűjtött bőséges dokumentumanyag alapján mutatom be a jelenséget, s kísérlek meg bizonyos következtetéseket levonni. Külföldi utazásaim során (konferenciák, kirándulások stb. alkalmával) gazdag fénykép- és dokumentumanyagot sikerült összegyűjtenem ezekről a jelekről Európa különböző országaiból is: Németországból (elsősorban Bajorországból, Baden-Württemberg, valamint Hessen tartományból), Ausztriából, Olaszországból, Szlovéniából, Csehországból és Magyarországról. Ezt az anyagot az összehasonlító vizsgálatok során eredményesen tudtam hasznosítottam.

3.1. A közlekedési halálhelyjelek tipológiája

Mielőtt bármiféle tipológia kialakítására tennénk kísérletet, fontosnak tartom megjegyezni, hogy ezek a jelek ritkán fordulnak elő tiszta, elkülöníthető formában. A fő típusokat általában egy sor átmeneti forma kapcsolja össze.

3.1.1. Mécsesek, virágok a baleset helyszínén

Több baleset helyszínén évközben egyáltalán semmi nem jelzi, hogy ott egykor tragédia történt, azonban mindenszentek vagy halottak napja alkalmával élővirág csokrot és mécseseket helyeznek el a helyszínen, amelyeket aztán - aránylag rövid időn belül - el is távolítanak. A legjobb példa e jelenség szemléltetésére a Nagykürtös közelében fekvő Erújfalu település, ahol a falu központjában lévő buszmegálló mellett több éve ismétlődik az emlékezésnek ez a módja. Itt 1997-ben történt egy baleset, amikor az autóbuszról leszálló, s a túloldalra igyekvő figyelmetlen kisfiút gázolt halálra egy teherautó. Ezt a már több mint egy évtizede ismétlődő rítust nem tekinthetjük általánosnak, erre a jelenségre inkább a rövidebb, 3-4 éves időintervallum a jellemző. Erújfalu valószínűleg azért képez kivételt, mert a baleset a temető felé vezető úton történt, tehát a hozzátartozók mindig elhaladnak a helyszín mellett, amikor a fiuk sírjához mennek. A halálhely megjelölésének ez a módja nem túl gyakori, a haláleset után általában valamilyen egész évben látható jelet, vagy legalább egy koszorút helyeznek el. Fontos megjegyezni, hogy halottak napja környékén a díszítésnek és a világító mécseseknek köszönhetően több olyan állandóbb, kisebb méretű halálhelyjelet - elsősorban fakeresztet - is felfedeztünk, amelyet év közben elkerülték figyelmünket, mivel kevésbé voltak láthatóak a magas növényzet miatt.

21 A kisemlékkutatók nemzetközi konferenciáját a témával foglalkozó osztrák és német szakemberek és lelkes amatőrök rendezik meg kétévenként váltakozó helyszínnel Ausztriában és Németországban. Első alkalommal 1998-ban egy volt szocialista országban került sor a tanácskozásra, a helyszín a csehországi Teplá volt. Szlovákiában 2002-ben rendezték meg a konferenciát Kontáromban, a szervező pedig a Fórum Kisebbségkutató Intézet komáromi székhelyű Etnológiai Központja volt.

68