Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2008-2009 - Acta Ethnologica Danubiana 10-11. (Dunaszerdahely-Komárno, 2009)

Tanulmányok - Scharfe, Martin: "Árpádházi Szent Erzsébet és lelkiatyja, Marburgi Konrád, 1230." Nyomozások és feltételezések a kép keletkezési körülményei illetően

mi témájú festményen sem? És egyáltalán miért tűnhetett zavarónak, zavarba ejtönek? Egy lehetséges válasz lehet, hogy a betegség naturalisztikus ábrázolása szöges ellentétben állt a századforduló éveinek a haladásba, fejlődésbe vetett hitével, amely hitnek éppen az egyetemek voltak a szellemi központjai. Hogy ezt az összefüggést szemléletesebbé tehessem, szükséges egy kisebb kitérőt tennünk.

Theodor Bill (1852—1933) csaknem negyven évig a klasszikus filológia és a retorika professzora (vö. Mascos 1991, 8) volt, s a marburgi egyetemen minden bizonnyal a legszertcágazóbb irodalmi munkásságot kifejtő tudósnak számított. Művei közt megtaláljuk a népszerűsítő irodalmat és szépprózát, tragédiát és vígjátékot, bohózatokat és verseket is, mint például egy kedélyes költeményt is, amelyet a díszterem 1891 -es megnyitására írt.

Birt kezdettől fogva a terem fíguratív díszítése mellett foglalt állást. Miután azonban megérkezett a képsorozat, igencsak elítélő hangnemben nyilatkozott róla. 1902 októberében elhangzott rektori felszólalása (A laikus ítélete az ókori művészetről) a Janssen képei körül kialakult vitában többé-kevésbé egyértelmű állásfoglalást képvisel (Birt 1902, 3). Egy év múlva elhangzott leköszönő beszéde (amely azonban nem maradt fenn) az első hivatalos értekezés az akkor frissen, éppen három napja helyükre került festményekről, (vö. Drach 1904, 5, 7). Fennmaradt azonban egy másik beszéde is - itt térek vissza eredeti gondolatmenetünkhöz —, amelyben Birt feltűnően részletesen értekezik a betegségről, az egészségről, valamint a gyógyászati és higiéniai fejlődésről.

A szöveget a századforduló alkalmából írta, 1900 január elején a díszteremben hangzott el. Lényegében a tudomány és az orvostan korabeli helyzetének áttekintéséről volt szó, egy élvezetes stílusú összegzés arról, milyen veszedelmeket rejthet magában, mit hozhat a beköszönő új évszázad, ugyanakkor egy optimista hangvételű fejlődéstörténetnek is tekinthető, amelyben az orvostudomány eredményei nagyon hangsúlyosan jelennek meg. „Az újszülött” - mondja büszkén Birt — „születésekor ma biztos kezekben van, s az ezer alakban megjelenő halált pedig napjainkban már százféleképpen is le tudjuk győzni” (Birt 1900, 11). „Az asztalunkra kerülő étel kiváló minőségű; diákjaink jól szellőztetett tantermekben, kényelmes padokban ülve tanulhatnak” (Birt 1900, 7). Még a szellemi fogyatékosoknak is viszonylag jó kilátásaik vannak, de legalábbis e téren is fejlődés tapasztalható. „A lélek betegsége is betegség” (Birt 1900, 8). Birt szerint ez azt jelenti, hogy bár még kórnak számít, de már van rá diagnózis, gyógymód, tüneteit feltérképezték, így már csupán egy lépés választ el a gyógyulástól (Birt 1900, 11). A lendületes hangvételű, optimista gondolatokat hallva-olvasva talán érthetőbbé válik, hogy a festményen élethűen megjelenített testi és lelki betegek, betegségek látványa miért lehetett szálka a századforduló haladó szellemű tudósainak szemében. Ez lehetne tehát az általánosan elfogadható magyarázat. Persze csak nagy vonalakban felvázolva, hiszen nem célunk olyan nevetséges részletekbe bocsátkozni, mint ahogyan azt a kép egyik elemezője 1909-ben megkísérelte: szerinte az ábrázolt jelenetben Erzsébet „fertőzésveszélynek van kitéve”, és Konrád csakis ezért, tehát egészségügyi okokból nyúl a korbácshoz (Hentze 1909, 5).

A férfi-no-diskurzus mint a fejlődés korának diskurzusa

(az ötödik és hatodik értelmezési réteg)

A Konrádot és Erzsébetet ábrázoló festmény egy sokkal általánosabb, átfogóbb értelemben is (ez lenne ötödik rétegünk) problematikus, hiszen a haladás, a fejlődés eszméjének egy kellemetlen torz ábrázolása, akár ennek elferdítéseként is értelmezhető. De akár a nemek közti viszonyok torzképének is tekinthető, hiszen a férfi-nő kapcsolatokról szóló dis-23