Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2008-2009 - Acta Ethnologica Danubiana 10-11. (Dunaszerdahely-Komárno, 2009)
Könyvismertetések, annotációk
A kötet kapcsán szólnunk kell a szerző kissé elhamarkodott megállapításáról, a keleteurópai országokra vonatkozó általánosításáról. A lengyel, szlovákiai és délszláv út menti keresztek állítását mindenhol a vallásosság megnyilvánulásainak tekinti, és keresztény emlékhelyeknek nevezi („christliche Gedenkstätten“), s a térségre vonatkozóan mindenhol a keresztek jellemző mellékleteként tűnteti fel a kis szentszobrok meglétét (21. o.). Az eddigi kutatások nem ezt támasztják alá: egyáltalán nem beszélhetünk egységről ebben a tekintetben. Az adatok a különbözőségek mellett azt is mutatják, hogy nem vallásos emberek is állítanak keresztet, az ő esetükben nem a vallási jelentés az indok, sokkal inkább a temetéshez és halálhoz kötődő jelnek tekintik. A mellékletek jellege és a helyhez kötődő rítusok is eltérnek, ez különösen szembetűnő például a szlovákiai és magyarországi gyakorlat és a balkáni rítusok, szokások összehasonlításánál. A szerző részéről véleményünk szerint nem volt szerencsés a halálhelyjelek kutatását csupán a keresztekre leszűkíteni, hiszen más objektumok, (emléktábla, egy csokor virág, félig megmunkált kövek stb.) és egy sor átmeneti forma is megtalálható az utak mentén. Ezek figyelembe vételével talán reálisabb, átfogóbb képet kaphattunk volna a halálhelyek megjelölésének gyakorlatáról, folyamatáról. Ein Aufklärer des Alltags. Der Kulturwissenschaftler Hermann Bausinger im Gespräch mit Wolfgang Kaschuba, Gudrun M. König, Dieter Langewiesche und Bernhard Tschofen. Mit einem Vorwort von Bernd Jürgen Wameken. Wien - Köln — Weimar: Böhlau Verlag 2006, 227 p. Liszka József A második világháború utáni német néprajz, a korábbi, nemzetiszocializmussal való (finoman szólva) szoros kapcsolatai következményeként súlyos válságba került1. Az ideológiai krízisből két kivezető út látszott járhatónak: az egyik a Hans Moser és Karl-Sigismund Kramer nevével fémjelzett ún. müncheni iskola megoldási kísérlete, a történeti irányultságú elmozdulás; a másik a tíibingeni modell, amely a néprajzból egy szociológiailag erősen megtermékenyített empirikus kultúratudományt alakított ki. Ez utóbbi létrehozásában és elfogadtatásában meghatározó szerepe volt Hermann Bausingemek, akinek 1961-ben elhangzott (és első alkalommal megjelent) habilitációs előadása e tübingeni irányvonal kezdetét jelzi1 2. Bausinger 2006-ban töltötte be nyolcvanadik születésnapát. Ebből az alkalomból három egykori, különböző korosztályokhoz tartozó tanítványa (Wolfgang Kaschuba, Bernhard Tschofen és Gudrun M. König), valamint a néprajzi történéseket többé-kevésbé kívülről szemlélő történész, Dieter Langewiesche beszélgetett vele alapvetően az őt (és persze a kérdezőket is) izgató kérdésekről, egyszersmind áttekintve a jubiláns pályafutását is. Az interjúk készítésének körülményeiről nincs tájékoztató a kötetben (annyit tudunk meg mindössze, hogy nyomtatásban egy erősen rövidített szöveg jelent meg), de a beszélgetéssorozat hét részre tagolt, címeiben szójátékokat is hordozó, meglehetősen nehezen lefordítható3 textusa alapján kiderül, hogy általában hatszemközt zajlottak ezek a trialógu-1 Vö. Hoffmann Tamás: Barna vagy fekete? Néprajzi elmélete német nyelven. Népi Kultúra — Népi Társadalom 19 (1998), 9-26. p. 2 Noha csaknem három és fél évtizedes késéssel, de magyarul is napvilágot látott a munka (Népi kultúra a technika korszakában. Budapest: Osiris-Századvég 1995), s némileg rosszul is eshet a magyar olvasónak, hogy Bausinger, könyve fordításait emlegetve, a magyar változatról megfeledkezik (136. o.). 3 Zugänge (Kezdetek); Tradition (Hagyomány); Unauffälliges (Rejtettség); Umbruch (Áttörés); Provinz (Vidék); Grenzüberschreitung (Határátlépés); Standort (Álláspont). 204
