Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2008-2009 - Acta Ethnologica Danubiana 10-11. (Dunaszerdahely-Komárno, 2009)
Közlemények - Csiszár Attila: "Gyermekkori mulatságok". Gyermekvilág Komáromban a 19. század közepén
spárgát szerezhetnék; ennek az ára pedig egy hatos volt. Meg se kíséreltem, hogy én ezt a pénzt kérjem, mert úgy is tudtam, hogy ezt én meg nem kapom. Gyarló eszemmel azt gondoltam hát ki, hogy én más utón szerzem meg ezt a pénzt. Nagyapám erős dohányos lévén, mindig engem küldött dohányért a Ziegler-boltba, rendesen egy negyed fontot hozatott, melynek egy hatos volt az ára. Volt neki egy feketére festett négyszögíí fadoboza, ebben szokta a dohányát tartani és űrmértéke akkora volt, hogy egy hatos ára dohánnyal megtelt. Mikor a legközelebbi alkalommal ismét dohányért küldött, én azt eszeltem ki, hogy nem egy hatos áru dohányt kértem mint rendesen, hanem 8 krajczár árut, a hatosból viszszamaradt 2 krajczárt pedig a zsebembe csúsztattam. Mikor a dohányt átadtam és nagyapám a papiros göngyölegből az említett ládikába kiöntötte, mindjárt észre vette a hibát, és azt kérdezte tőlem, mennyiért hoztad a dohányt? Én egész szemtelenül feleltem, hogy egy hatosért. Nagyapám rám nézett s még egyszer szigorú hangon ismételte előbbi kérdését, én hogy következetes maradjak, ugyanazt a választ adtam. Nagyapám többet nem szólt, eleresztett. Azt hittem, a dolog abba maradt, azonban nagyot csalódtam, mert a turpisságom nyomban kiderült. Nagyapám ugyanis azt tette, hogy a vallatás után elment a Ziegler boltba, hogy személyesen derítse ki a tényállást. Ott persze a valóság azonnal kiderült. Maga a boltos magyarázatképpen hozzá tette, hogy neki mindjárt gyanúsnak tűnt fel a dolog, mert az a kis fiú mindig egy hatosért szokott dohányt vinni, de ezúttal csak 8 krajezárért kért. Tisztázva lévén a tényállás, nagyapám behívott a kis kamrába, s miután ennek ajtaját utánunk betette, mindjárt rosszat sejtettem, amikor pedig a nadrágszíját kihúzta, akkor már láttam a katasztrófát. Mindez az előkészület minden szó nélkül történt, csak az én szivem dobogott hangosan; mert most már a legroszszabbra voltam elkészülve. A kiszabadult nadrágszíj aztán el kezdett a nyakam körül csattogni oly hevességgel, hogy az éles fájdalom miatt nagyokat sikoltva könyörögtem pardonért, erősen fogadkozva, hogy nem teszem többet. „Na, hát tudod, hogy mért kaptál ki?” - szólt hozzám az executio után a nagyapám. Sürü könnyhullatások közt vallottam meg, hogy tudom. Kikérdezett azután, hogy mi vitt rá engem a roszra? Én töredelmesen elmondtam, hogy mi volt a czélom, hogy mi módon akartam egybegyiijteni az egy gombolyag spárga árát. Megmagyarázta aztán nekem nagyapám, hogy kettős bűnt követtem el, először sikkasztottam, másodszor hazudtam. Azért büntetett meg ily szigorúan, hogy erre mindig rá emlékezzem, és soha ne nyidjak ahhoz a mi a másé és ha megbíznak valamivel azt híven teljesítsem, hogy bennem soha senki ne csalatkozzék. Drága jó nagyapám áldom még haló porodat is, áldott kezednek a keménységét csak egyszer éreztem, de ez a keménység ez a komoly leczke egész életemre kihatott, ennek köszönhetem, hogy életem további folyamán minden kísértés közt szilárdan megálltam azon erkölcsi alapon, melyre a te kemény kezed egykor állított engem. Ezen kitérés után folytatom a sárkányalakítás technikája körül elért sikereimet. Alakítottam egy madáralaku sárkányt bóbitás fejjel, kiterjesztett szárnyakkal; mikor ez a sárkány fönt lebegett, senki se volt tisztában, hogy mi lehet az, mert a szélben kanyarogva olyan mozgásokat tett, mintha igazi madár lett volna. Ezt a sas-sárkányt aztán jó pénzen eladtam és vettem a meglevő spárgámhoz még három gombolyagot. Miután most már elegendő spárgám volt, hozzá láttam régi tervem megvalósításához. Volt egy nagyobb nemzeti sárkányom, nálamnál jóval magasabb. Ehhez csináltam egy jóval kisebb, szintén nemzeti sárkányt. Mindkettőt együtt kivittem a Rozália térre és kedvező szélben föleresztettem először a kisebbet, és mikor ez már jól állt, ennek a zsinegjét hozzá kötöttem a nagy sárkány nádjához hátul a kengyel közepének megfelelő helyen, s mikor ez megtörtént, akkor a nagy sárkányt eresztettem fel, a mely annyival könnyebben szállt fel, mert az utána kötött kisebb sárkány is húzta fölfelé. Mikor aztán a nagy sárkánynak minden spárgát 196
