Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2008-2009 - Acta Ethnologica Danubiana 10-11. (Dunaszerdahely-Komárno, 2009)

Közlemények - Baranyovics Borisz: "…ha megyek az utcán, és itt a nevem, ott nevem… érted, nem?" Egy párkányi graffitis csoport kultúrájának vizsgálata

16. Mik számítanak veszélyes területnek? DIÓK: „Ez megint nagyon szubjektív válasz lesz. Vágyás én, már ha most vesszük inkább nem nagyon veszélyes területeket választok, ha megyek festeni. De mi veszélyes? Nekem az, ahol nagy a forgalom, sok az ember, centrum, mostanában sosem tudod ki min pö­rög, és hogy mire képes. Nincs kedvem valami hülyével veszekedni, vagy verekedni. Ré­gen máshogy vettem a veszélyes helyeket, most nem keresem a felesleges problémákat, már nyugdíjas vagyok. Van elég hely még ami jó, és nem annyira veszélyes. " 17. Voltak-e konfliktusok a rendőrökkel? BROK: „A szülőkkel több volt. Miután szerveztük egy legál jamet, amihez a nevünket kel­lett adni, másnap váratlanul megjelentek nálam a rendörök. Kiderült ugyanis, hogy miu­tán elbúcsúztunk a korponai writerektől, azok összebombázták a várost. Szóval a zsaruk DIOKra és rám akarták kenni a balhét. A szüleim miatt is, meg más dolgok miatt is ab­ba kellett hagynom a festést. Egyszer el is kaptak a zsaruk. Reggel fél négykor mentünk festem a Teraszira, DIÓK kezdte és én folytattam volna, K1D16 őrködött, NISK pedig kimaradt a buliból, mert lus­ta volt felkelni. Mialatt mi a KIDdel őrködtünk, bekanyarodott eg)’ rendőrkocsi. A helyet körbe tömbházak kerítették. Az egyik épület hetedik emeletéről valaki kihívta a zsarukat. Elkaptak mindhármunkat és bevittek a rendőrségre. Mindenkit lefektettek a földre, DIOKkal szemben erőszakot is alkalmazlak. A balkonon meg elkezdtek tapsolni. Útközben alig tudtuk visszafogni magunkat, hogy ne röhögjünk. Majd a városi rendőrök átadtak minket a zöldeknek (t.i. állami rendőrök), azok pedig kihallgattak. Két-három óra múlva hazaengedtek. DIÓK vitte el a balhét, mert öt kapták el. Ki kellett fizetnie az újrafestés árát. Majd ezután felkerestük a polgármestert és sikerült kieszközölni nála, hogy kapjunk egy legál falat. Ez lett a színtere a most működő graffiti jameknek. ” DIÓK: „Igen volt már valami, de mi szeressük egymást a zsarukkal szopatni... Tip­pelhetsz ki vezet..." KID16: „Ja. Egyszer (klop, klop) hál' istennek és a gyors lábainknak." 18. Van-e olyan, hogy territórium, és ez mit jelent, hol van? KID 16: „ Szerintem nagyobb városokban ahol több a crew, biztos megyannak a külön cso­portok territóriumai, ahol festenek, de ez baromság. A graffiti free, oda festesz, ahová akarsz. Ha van egy kis eszed, akkor nem fújsz emlékműre stb. ” DIÓK: ,, Van, nálunk nem azt jelentette, mint pl. Berlinben vagy más nagyvárosokban, hogy más nem mehet oda festeni, mert kap a szájára a jobbik esetben. Mi így neveztük el a leggyakrabban festett városrészt, ami magától alakult ki, mivel könnyű volt ott feste­ni, azaz, majdnem soha sem volt ott semmi gond. Habár ez hülyeség. Egyszerűen nem volt könnyű kocsival ott kergetőcskézni, és könnyen el lehetett onnan szökni, ha gond lett vol­na. Ezt BMD territóriumnak neveztük el, mert kellemes színes cuccok mosolyogtak rád, ha arra mentél, és ez a kínai fal melletti garázsok melletti terület... ” 19. Rivalizálás más csapatokkal? BROK: „A BSC-vel volt ilyesmi, de az csak heccelés volt, hogy mi lesz már, mi van?! Ok 1997 nyarán fújtak egy nagyon szépen kidolgozott BSC-t aztán azóta szinte semmi. Még bombáztak egy párat, de azoknak nem volt annyira igényesen kidolgozott stílusuk. Renge­teg tagük volt. Az egész város BSC-ből állt. Erre mi reagáltunk. Mi is adtunk nekik. Ahol addig BSC volt, oda mindenhova került BMD is. Mi voltunk magasabban. Hecceltük egy­mást, de nem lett belőle semmi. Ez a crew befellegzett. ” 174

Next

/
Oldalképek
Tartalom