Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2008-2009 - Acta Ethnologica Danubiana 10-11. (Dunaszerdahely-Komárno, 2009)
Közlemények - Baranyovics Borisz: "…ha megyek az utcán, és itt a nevem, ott nevem… érted, nem?" Egy párkányi graffitis csoport kultúrájának vizsgálata
A graffiti fokozatosan egyre kifinomultabbá vált, új lehetőségeket keresett, egyes galériák is nyitottak az utcai festmények felé. Graffitis művészként indultak például: Jean- Michel Basquiat, Lee, vagy Fab Five Freddie. Ok azonban már nem falakra, hanem vászonra és papírra festettek. A művészi világba való betörés a sokak által áhított kitörést jelentette, másfelől a vászonra festett, megrendelők igényei szerint készített munkákra egyesek az eredeti graffiti gondolatának, értelmének megcsúfolásaként tekintettek. Komoly ellenségeskedés alakult ki a festőművészek és a writerek között (Csillag 1997). A graffiti szempontjából - bár nem meghatározó-, de egyik fontos jellemző a készítő sajátos anonimitása, illetve a készítési folyamat illegalitása (Kresalek 2000, 316). A graffiti műfajába tartozó alkotásokat általában két nagy csoportba sorolják: a szöveges falfirkák típusa, és a „New York-i graffitinek” nevezett műfajcsoport, amit én ortodox graffiti-nek nevezek. Ortodox graffitinek számítanak azok az alkotások, amelyek eredetileg csak New York-ra és Philadelphiára voltak jellemzőek, majd később Kaliforniában fejlődött tovább, majd átjutott Európába, s szinte a világ valamennyi pontján megjelent. A vizuális kultúra részévé válva sajátos, új stílusok alakultak ki. „A graffiti segít meglátnunk a szubkultúra születését és fejlődését. A graffiti nyelve összeköti a szubkultúra különböző elemeit és definiálja szembenállását a normatív kultúrával. A graffiti crew-k szavak és szimbólumok kombinációján keresztül kommunikálnak, ezáltal egyfajta specifikus kifejezési módot, nyelvet hoznak létre. Az argó úgy viszonyul a helyi standard nyelvhez, mint az argót használó csoport a társadalom nagy részéhez: antagonisztikusan és gúnyosan. A graffitik aránylag könnyen dekódolhatóak, ha alaposan megvizsgáljuk őket, és ugyanez igaz bármely látszólag érthetetlen argóra is” (Bushnell 1990, 45, 55, 57). „Csupán azzal, hogy egy törvényen kívüli, hivatalosan illegális szervezet létezését hirdeti, a graffiti egy olyan szubkultúrát népszerűsít, amely bizonyos deviáns viselkedést szentesít” (Bushnell 1990, 59). A graffitivel kapcsolatos fenti megállapításokat, meghatározásokat azzal a céllal mutattam be, hogy az általam vizsgált párkányi csoport szubkultúrája érthetőbb és értelmezhetőbb legyen számunkra. A kutatási módszer bemutatása Párkány (Štúrovo) Dél-Szlovákiában, a Duna északi partján terül el, szemben a magyarországi Esztergommal. Budapesttől 50, Pozsonytól pedig 150 km-es távolságban fekszik. Lakossága 11 100 fő, ebből 80% magyar anyanyelvű 20% pedig szlovák (www.sturovo.sk). Ebben a kétnyelvű kisvárosban fogtam hozzá a kutatáshoz azzal a céllal, hogy feltérképezzem a BMD (Boom Master Dynasty) nevű négytagú (DIÓK, N1SK, KID 16, BROK) graffitis csoport tevékenységét. Mint fentebb már említettem, tevékenységüket, 6—7 évig kísérem figyelemmel, miközben személyes kapcsolatba kerültem velük. A graffiti jameken résztvevő megfigyelést is folytathattam. A konkrét gyűjtést megelőzően igyekeztem megismerkedni a témával kapcsolatos szakirodalommal is, a magyar, angol, német, cseh és szlovák nyelvűvel egyaránt. Az interjúkat 2006 októberében készítettem, ami részben nehézségekbe ütközött, mivel a csoport tagjai közül egyikük sem csupán Párkányban él. Ketten Pozsonyban tanulnak, illetve dolgoznak, a harmadik Csehországban tanul, a negyedik pedig Flollandiában él. Feltehetjük a kérdést, hogy akkor miért is tekintjük őket párkányi writerek-nek? A későbbiekben erre is fény derül. Az interjúkat diktafon segítségével, valamint internetes levelezések útján készítettem. A kötetlen beszélgetéseket a konkrét, életútra vonatkozó kérdések követték. A writerek fo167
