Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2008-2009 - Acta Ethnologica Danubiana 10-11. (Dunaszerdahely-Komárno, 2009)
Tanulmányok - Scharfe, Martin: "Árpádházi Szent Erzsébet és lelkiatyja, Marburgi Konrád, 1230." Nyomozások és feltételezések a kép keletkezési körülményei illetően
Peter Janssen képsorozata Az elképzelést, miszerint az aula falain egy méreteiben is impozánsabb figurális képsorozat kapjon helyet, a porosz kormányzat is támogatta. Az egyetemi tanács tehát meghozta és be is terjesztette javaslatát az egyetem kurátorának, aki egyfajta összekötő kapocs szerepét töltötte be az egyetem és a berlini minisztérium között. Itt említeném meg a szóban forgó, 1890-es tervezet két alapelképzelését, mivel - ha nem is közvetlenül -, a későbbi Erzsébet-ábrázolás körüli konfliktusok okai is ezekre vezethetőek vissza. Az egyetemi tanács javaslata az volt, hogy a terem falait hat, az egyetem történetéhez kapcsolódó eseményeket ábrázoló festmény díszítse, s ezeken hangsúlyosan jelenjen meg a reformáció témája. Ennek alapján egy világos, egyenes vonalú fejlődéstörténet elevenedett volna meg a terem falain, a marburgi domonkos szerzetesek kivonulásával kezdődően a felvilágosult nagy tudós és filozófus, Christian Wolf színrelépéséig. Az aulán kívül, a kerengő falain, egyértelműen elkülönítve az előbbi festményektől, hét kisebb méretű, az egyetem történetét bemutató kép kapott volna helyet, ezek közül időrendi sorrendben a legelsőnek a pogány germánok korát (a chattusok vendégszeretetéről, a rómaiak elleni harcokról, s arról, hogyan kereszteli meg Szent Bonifác a chattus vezetőket Amöneburgban stb.) ábrázoló alkotást képzeltek el. A tervek szerint e festménysorozat utolsó darabja lett volna a „Szent Erzsébet1 betegeket ápol és alamizsnát oszt” című ábrázolás. A berlini minisztérium kisebb huzavona után, a kor egyik népszerű festőművészét, Peter Janssent (1844-1908) bízta meg az aula képeinek megalkotásával, aki marburgi megbízását megelőzően is készített már történelmi témájú festménysorozatokat, így Brémában és Erfurtban is, később pedig a düsseldorfi képzőművészeti akadémia rektora lett. Janssen csak azzal a feltétellel vállalta a munkát, ha a nagyterem képein középkori motívumok is megjelenhetnek. Ez azt jelentette, hogy az „előtörténet” témája nem csak a termen kívül, hanem a díszterem falain is megjelenik majd (Hussong 1992, 78. Vö. Bieber 1979). Janssen elképzelése azonban nem illeszkedett az egyetemi tanács terveibe. Ennek ellenére, miután 1892 júliusában összeült a rektor, a tanácsot képviselő négy professzor, az egyetemi kurátor, valamint a kerületi építkezési felügyelő és a művész maga, mégis elfogadták az új tervezetet. A tanács képviselői azonban makacsul ragaszkodtak elképzelésükhöz, miszerint a művész olyan környezetben és olyan módon ábrázolja Szent Erzsébet alakját, hogy az „ne kerüljön összeütközésbe vagy ellentmondásba az egyetem evangélikus szellemiségével”. De vajon milyen ábrázolásmódot képzeltek el a tanács tagjai, és mi lett volna az, amit nem fogadtak volna szívesen? És egyáltalán mit tarthattak egy Szent Erzsébet-ábrázoláson veszélyesnek? Ráadásul Ludwig von Sybel (vö. Hermelink-Kaehler 1927, 701, 743), az egyetem első régésze, és az akkor frissen megalakult képzőművészeti szeminárium igazgatója (tehát mindenképpen egy befolyásos személy) külön kérte, vegyék jegyzőkönyvbe, ő maga határozottan ellenez bármiféle ábrázolást, amelyen Erzsébet alakja megjelenik. Kérdésünk tehát a következőképpen hangzik: vajon milyen lehetett az a Szent Erzsébet, akinek alakja ilyen felháborodásra adhatott okot? A jegyzőkönyvbe bekerült a tanács többi tagjának tiltakozása is egy, a protestáns szellemiséggel ellentétes Erzsébet-ábrázolás ellen. A kurátor később már másképpen emlékszik a történtekre, hiszen azt állítja, hogy ő csak az „eretnekbíró Marburgi Konrád”, Erzsébet gyóntatóatyjának ábrázolását ellenezte a festményen. Bár a két olvasat ellentmond egymásnak, azonban ha együtt elemezzük őket, fény derülhet a probléma valós okaira. Az egyik félnél a szentasszony, a másiknál Konrád személye volt a kérdéses, de elképzelhe- 1 1 Meghalt Marburgban, 1231-ben. 14
