Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2006-2007 - Acta Ethnologica Danubiana 8-9. (Dunaszerdahely-Komárno, 2007)
Krónika
Megnyitó előadásában Verebélyi Kincső, a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem Folklore Tanszékének vezetője a jelek térszerkezeti szerepéről szólt, majd Liszka József a szlovákiai, valamint ausztriai, cseh- és németországi, továbbá szlovéniai és romániai, Grynaeus Tamás pedig a magyarországi kutatási eredmények összegzésére tett kísérletet. Bődi Erzsébet, a Debreceni Egyetem Néprajzi Tanszékének tudományos kutatója és tanára a lengyelországi eredményeket vette száma. Pozsony Ferenc kolozsvári néprajzprofesszor a román kisebbség székelyföldi térfoglalásának szimbolikus és tárgyi formáiról, Szarka László, a Magyar Tudományos Akadémia Etnikai-nemzeti Kisebbségkutató Intézetének igazgatója pedig a szlovákiai magyar kisebbség nemzeti jeleiről-emlékműveiről szólt. Silling István a szabadkai tanárképző főiskola professzorának előadásából a Vajdaságban is előforduló pravoszláv szentkutakról (vodicák), a vajdasági szerbek térfoglalásitérjelölési törekvéseiről kaphattunk képet, a vajdasági származású Klamár Zoltán néprajzkutató, az aszódi Petőfi Múzeum munkatársa pedig ugyancsak e térségben található település, Magyarkanizsa viszonylatában elemezte a katolikusok és az ortodoxok szakrális térmegjelölési módszereit. Márkusné Vörös Hajnalka, a veszprémi levéltár munkatársa előadásában azokra a levéltári forrásokra hívta fel a figyelmet, amelyek jól hasznosítható adatokat tartalmaznak a szakrális kisemlékekkel kapcsolatban. Perger Gyula néprajzkutató, a győri Xantus János Múzeum igazgatója a szeplőtelen fogantatás és a Lourdes-i jelenés „lenyomatairól” beszélt a kisalföldi szakrális emlékeken. A szintén Győrből érkezett Székely Zoltán művészettörténész pedig egy, a 18. század végén indult, de félbe maradt, a szakrális táj kutatását célul kitűző Pro Sacro Regni Hungariae-ként emlegetett kezdeményezésről szólt. Szacsvay Éva a budapesti Néprajzi Múzeum tudományos munkatársa a bánffyhunyadi templom térszimbolikáját elemezte. Barna Gábor, a Szegedi Egyetem Néprajzi Tanszékének vezetője helyett két tanítványa, Dávid Áron és Törőcsik István tájékoztatta a résztvevőket a Jászság szakrális kisemlékeit bemutató első magyar komplex tájmonográfiáról. Mivel (sajnos!) a konferencia meghirdetett programján részben módosítani kellett, néhány előadó távolmaradása miatt ésszerűbbnek látszott az eredetileg tervezett két szekció összevonása. A közben kialakult időhiány miatt a házigazdák - a komáromi Etnológiai Központ munkatársai - a vendégek javára lemondtak előadásuk megtartásáról (Bagin Árpád: Szakrális kisemlékek településszerkezeti tanulságai - ógyallai példa; L. Juhász Ilona: Sírjelből nemzeti szimbólum. A kopjafa, mint magyar nemzeti jelkép térhódítása, s Liszka József sem mondta el második tervezett referátumát a szakrális kisemlékek magyar terminológiájának kérdéseivel kapcsolatban). Mivel a tanácskozás folyamán nagyon sok figyelemre méltó szempont vetődött fel, a résztvevők és a szervezők is fontosnak tartják a közeljövőben egy olyan konferencia megszervezését, amelynek fő témája a szakterminológia egységesítése és továbbgondolása lenne. A konferencia Peres Imre, a Selye János Egyetem Tanárképző karának dékánhelyetesse zárszavával ért véget. A rendezvény befejezéseként Varga Kálmán, a budapesti Kulturális Örökségvédelmi Hivatal elnöke megnyitotta a komáromi Limes Galériában a Dél-Szlovákia szakrális kisemlékeit bemutató fotókiállítást. Az Etnológiai Központ Szakrális Kisemlék Archívumának felvételeiből összeállított válogatás mintegy keresztmetszetet nyújt a Dél-Szlovákiában előforduló szakrális kisemlékekről. L. Juhász Ilona 268
