Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2006-2007 - Acta Ethnologica Danubiana 8-9. (Dunaszerdahely-Komárno, 2007)

Tanulmányok - L. Juhász Ilona: A háború jelei

darabokat értékesítettek (...) Reméljük azonban, hogy nem a többmillió korona értékű szobor, amelynek újraöntése rengeteg pénzbe kerülne, mégsem került erre a sorsra.. ”

(Dunát áj 2000/46, 3. p.)

Az első világháborús emlékművek egy részéről a magyar nemzeti jelképeket vagy pedig a magyar nyelvű, elsősorban hazafias jellegű feliratot az 1945 utáni rendszerváltás után eltávolította a hatalom, vagy pedig valamelyik túlbuzgó nacionalista rongálta meg. A mátyásföldi Alsószeliben az első világháborús emlékművet 1945 után ugyan meghagyták, de a feliratot eltávolították. Ezt az eseményt a községi krónikában is rögzítették:

,,Az ágostai hitvallású evangélikus gyülekezet temploma előtt van az első világháború áldozatainak hősi emlékműve, amely Ferencz János losonci szobrászművész munkája. Az emlékmű térdelő honvédőt ábrázol, egyik kezében zászlóval, a másikban pedig eltört karddal. Az emlékmű feliratát: Halálotok hatalmas áldozat, felejteni titeket örök kárhozat. ” A felszabadulás utáni túlkapások és magyarüldözések idején eltávolították az emlékműről. Az emlékművön csak az evangélikus hősök neve szerepel. A hősi halált halt alsószeli polgárok neve a következő: [itt a teljes névsor következik. A szerző megj. ].

(Alsószeli községi krónika 10—11. p.)

A második világháború után egy mátyusföldi településen, Vágán az akkori plébános, Andrásfay Ödön az 1941-ben állított emlékmű talapzatán álló szobrot a templomban helyezte el, a címert és a turult pedig a kertben rejtették el. Az emlékművet a rendszerváltás után felújították, azonban a turul nem került vissza és a „HISZEK EGY ISTENBEN, HISZEK EGY HAZÁBAN" felirat sem.

A Kassához közeli Csécsen az első világháborús emlékmű tetején lévő hatalmas műkő-koronát rejtették el a helyiek, amely az 1989-es rendszerváltás után az emlékmű felújításakor került vissza ismét eredeti helyére:

„Ha Rozsnyóról Kassa felé vesszük utunkat, Krasznahorka szépséges vára, majd több falu elhag)’ása után érintjük Csécs (Cečejovce) községet. Kis felvidéki falu ez. A műemlékként számon tartott templomon kívül legrangosabb emléke a község 1938-as visszatérése után emelt országzászló, amely mögött egy obeliszk áll, rajta műkőből készített Szent Korona.

Az emléket 1938-ban emelték, hogy körötte itt gyűljenek össze ünnepelni az emberek. A háború borzalmas pusztítását követő ki- majd áttelepítések idején titokzatos váratlansággal eltűnt az obeliszket díszítő korona. A szóbeszéd szerint egy kocsisaroglyában az egyik kitelepülő család magával vitte, de pontosat senki sem tudott.

Északi szomszédainknál lassan alább hagyott a nemzetiség üldözése, és amilyen titokzatosan eltűnt, olyan titokzatosan ismét a helyére került a korona. Ekkor tudta meg a falu népe, hogy bő négy évtizede a magyarságukat féltő legények keze emelte le és rejtette el az anyaföldben a kő-koronát, hogy az immár meglett férfiak hozzák ismét a felszínre és helyezzék el az őt megillető helyre.

Ez a szobor nem műemlék. Lehet vitatkozni a szépségéről is, de arról, hogy példát adó magasztos emberi érzelem bizonyítéka, aligha. Turista útjainkon mtí-89