Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2006-2007 - Acta Ethnologica Danubiana 8-9. (Dunaszerdahely-Komárno, 2007)

Tanulmányok - Bődi Erzsébet: A szabadban álló szakrális kisemlékek kutatása Lengyelországban. A 20. század első felében

gyi vetületeit vette figyelembe, amelyek biztosan léteztek már a kereszténység felvétele előtt, és azokat a kereszténység befogadta ill. más esetekben megtűrte. A tudós szemében mindenképpen mint profán elemek léteznek a népi kultúrában (Moszynski 1967: II, 251-259; 519-529; 661). Stanislaw Poniatowski (1884-1945) szintén a két világháború között megjelent ösz­­szefoglalójában írta: „Mindaz, ami az Egyházhoz kapcsolódik, egy korábbi korszak mito­lógiájából ered. A nép most a keresztben látja a mindenható erőt. Maga előtt keresztet vet, mikor dolgához lát. Épületeire keresztet rak. Ezzel védi vagyonát a bajtól. Keresztet állít az utak mentére, útkereszteződésekhez, oda ahová a népi mitológiában ártó szellemek gyűlnek, a keresztényi hitben pedig ördögök. Tehát nincs abban semmi különös, hogy most az ott álló kereszteknél zajlanak mitikus, mágikus cselekedetek. A keleti vidékeken pl. Pod­­lasien a keresztekre kendőket, ruhadarabokat, rongyokat aggatnak, ha baj van. Máskor meg feldíszítik a kereszteket vagy felöltöztetik a szenteket ábrázoló szobrokat. Ha valaki megbetegedett, akkor ruháját kiviszik a házból, és azt a közelben álló keresztre akasztják, így szabadulnak a betegségtől, és várják a kereszt gyógyító hatását a betegnek. ”'4 Stanislaw Poniatowski is csatlakozott ahhoz az állásponthoz, miszerint az út mentén elhelyezett szakrális kisemlékek sorsa a katolikus egyházhoz tartozik, és mint ilyenek, tu­dományos kutatásukat a keresztényművészethez kellene sorolni. A néprajztudománynak ott van feladata, amikor az ilyen szakrális objektumokkal kapcsolatban észre veszi a pogány szertartások nyomait, pl. a korábbi temetkező helyeket, bálványoszlopokat, kapukat és kü­lönféle mágikus cselekedeteket. Ez a nézet uralta a lengyel néprajztudományt mindaddig, míg 1958-ban megjelent az első néprajzi feldolgozású monográfia a szabadban álló len­gyel szakrális kisemlékekről: Kapliczki i krzyie przydroéne w Polsce [Út menti kápolnák és keresztek Lengyelországban] címmel's. Az első korszak lezárásaként elmondható, hogy a lengyelek a szabadban álló szakrá­lis kisemlékekről (a legújabb lengyel tudományos terminológiával: male formy architektú­ry sakrálnej ~ szakrális építészet kisformáiról) a 19. század második felétől már folyama­tosan közöltek adatokat. Először utazók beszámolóiban és az egész lengyelséget átfogó művelődéstörténeti összefoglalásokban. Látszik, hogy elsősorban az olvasókat kívánták meglepni formai és esztétikai érdekességekkel, másrészt felhívták a céltudatosan érdeklő­dők figyelmét arra, hogy az ilyen, kereszténycivilizációhoz közvetlenül kapcsolódó objek­tum történeti hátterében eredetileg ott szunnyad az ősi (népi) hit. Ha ezt sikerül felfedez­ni, még értékesebb sajátosság tudható meg a nemzetet éltető nép kultúrájáról. Ezért figyel­mük különleges történetű, földrajzilag és társadalmilag is izolált területekre irányult: kez­dődött Zmudz-földdel és folytatódott Podhale régióval. A leírásokon túl logikusnak tartották a típusok megjelölését. Némely szerző írásában észrevehető a lineáris fejlődést hirdető evolucionista gondolatmenet sémája. Eszmetörténe­­tileg több irányból bizonygatták, hogy a téma igenis tartozhat tudományos kutatások ka­tegóriájához. Külföldi hatások közül a francia követhető nyomon. Az elég sok tételből álló sokféle lengyel írás áttekintése után már ezen a szinten kide­rült, hogy a valóságnak ez olyan időtálló, élő és múlttal összefüggő, sokszínűén ki terjeszke­dő része, amit egy tudományszak nem képes átkarolni, és nem is sajátíthat ki magának. 14 15 14 Stanislaw Poniatowski (1884-1945) jeles kultúrtörténcsz volt. Megírta a Lengyelország néprajzát, az Etno­­. grufia Polski cimű összefoglalást (Poniatowski 1932, 276-277). 15 Szerzője Tadeusz Seweryn (1894-1975) festőművészből lett muzeológus-néprajzkutató, aki hosszú időn át a krakkói néprajzi múzeumban dolgozott (Seweryn 1958). 55

Next

/
Oldalképek
Tartalom