Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2006-2007 - Acta Ethnologica Danubiana 8-9. (Dunaszerdahely-Komárno, 2007)
Tanulmányok - Grynaeus Tamás: Sacralis kisemlék-kutatás Magyarországon
Egyes szentek köztéri emlékei Az Orbán-ábrázolások ikonográfiája változó: hol pápai tiarával, hol püspöki ornátusban jelenik meg (I. Orbán pápa | 230; Orbán, langresi püspök j'450 körül), s ez valószínűleg tovább contaminálódik az orthodoxiában tisztelt Orbán szentek alakjával is (Grynaeus 2002, 34—35). Bár 1370-ben már tudunk Orbán szőlőről Nagyváradon, kétségtelennek látszik, hogy középkor végi (Bártfa, Szászbogács) és a 17. századtól follendülő kultusza: szobrok, keresztek, kápolnák (Kassa, Kutnár, stb.) egy része a betelepült német polgárságparasztság szőlőkultúrájához köthető (Lukács 1988). Más része viszont nem: Liszka József (bővíthető!) összeállításában és térképén közölt (Liszka 2000, 129, 136) helységek közül 33 nagyrészt, vagy teljesen magyar település. (A 20. század eleji német migráció nem ezekbe a községekbe történt!)2 Különös - és egyelőre nehezen föloldható - ellentmondás van a (védő)szent és a néphagyomány kifejezetten gonosz Orbán alakja között. Szent Vendel „merinói birkaháton” érkezett hazánkba a 18. század közepén. Elterjedését Gulyás Éva (Gulyás 1986) térképe rögzítette először, ez azonban kiegészítendő: Liszka József 70 + 3 (Liszka 2000, 81 skk), valamint Lantosné Imre Mária adataival (Baranya 11, Tolna 21 szobor), magam Külső-Somogyban 11 emlékét találtam, feltűnően egyenetlen eloszlásban. Jól megfigyelhető a barokk-empire polgári öltözékű, nyugat-európai juhászfolszerelésű Szent Vendel fokozatos „megmagyarosodása” (öltözék, juhászkampó, kabaktök, tarisznya; a mellette ábrázolt juh mindig merinói!) Nepomuki Szent János esetében ugyanez érvényes: Tüskés Gábor és Knapp Éva „kvantitatív elemzési kisérlet”-ükben 300 adatot sorolnak föl, ebből 177 datálható; de Liszka József a mai Délnyugat-Szlovákia területéről még 99-et mutat be térképén; Silling István a Délvidéken további 17-et említ, ezek egyesítése utáni adattárból már sokkal biztosabb következtetések vonhatók le. Megfontolandó és megvizsgálandó az a nézet is, hogy e két Habsburg „birodalmi szent” (és a harmadikként hozzájuk csatlakozó Szent Flórián - Felső Ausztria védőszentje!) tiszteletének felülről irányított és támogatott bevezetése miért és mennyiben volt az elnémetesítés programjának eszköze. Feltűnő ugyanis, hogy magyar szenteknek (Szent István’, Szent László, Szent Imre; a magyar női szentekről nem is beszélve!) alig van/maradt köztéri emléke (templomi ábrázolásuk gyakoribb!) - élesebben fogalmazva: „még a szentjeinket is igyekeztek elvenni tőlünk”. Megerősíthet bennünket ebben az, ha Szent Vendel és Nepomuki Szent János kelet felé egyre gyérülő emlékeit összevetjük a Szent Lászlóhoz kapcsolt szentkutak és belső keletkezésű, spontán, nem, felülről sugalmazott legendák/mondák előbbiekétől egészen eltérő elterjedési térképével (Magyar 1998, 94, 262) És: ennek ellenére ezek a mondák átmentek a Kárpát-medencei kisebbségek szájhagyományába is! A magyar szentekhez hasonlóan, érdekes módon igen csekély a népszerű franciskánus szentek: Szent Ferenc, Páduai Szent Antal köztéri szobrainak száma. Itt is - az előbbiekhez hasonlóan — templomon belüli szobraik száma igen magas! Egyelőre magyarázatot kíván egyes szentek (szobrai) kicsinyítő képzős alakja (Orbánka, Jánoska, Antalka stb.). Ez lehet „bizalmas viszony”, közvetlenség kifejezője, de egyéb is. 3 3 Pl. Simaság, Berencsfalu; pozsonyi Szentháromság szobor mcllékalakja; felvidéki kő-domborművek stb. 40