Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2006-2007 - Acta Ethnologica Danubiana 8-9. (Dunaszerdahely-Komárno, 2007)
Tanulmányok - Grynaeus Tamás: Sacralis kisemlék-kutatás Magyarországon
Kápolnák Szerteágazó kérdéskörébó'l csak az eredetét emelném ki. Gyakran olvasható nézet, hogy a köztéri kápolnák ma ismert, látható formáit a hódoltság utáni német telepesek honosították meg nálunk. Holott az ókeresztény kápolnák (cella trichora: Óbuda, Pest; cella septichora Óbuda) után Brassó (11. sz.), Pécs (1270), Székelyudvarhely, Barcaszentpéter (13. sz.), Geréc (Baranya vm. 1330), Abafája (1336), Csíkmindszent (1494), Botfalu, Tatrang, Gyalu, Lábod (1554, Baranya vm.) középkori kápolnáiról is tudunk. Szentháromság szobrok Bár kultusza a középkorig visszanyúlik (Lantosné 1977; Lantosné 2002), a hazai emlékek az 1600-as évek közepétó'l kezdve jelennek meg az ország nyugati szélén, kelet felé haladva formája (A átmetszetű oszlop helyett ? és | átmetszetűek is), ikonográfiája (mellékalakok!), elhelyezése (nem mindig és csak városok főterén), állíttatója megváltozik: a kegyúri alapítások után közösségi , majd egyéni-családi alapítások figyelhetó'k meg (Askercz 1973, 158-163; Limbacher 2003; Lantosné 2003). Az emlékművek tér- és kultusz-szervező szerepén (szabadtéri mise, litánia; búcsúsok stációja, búcsúztató illetve fogadó-helye, úrnapi sátor helye) ezen emlékkel, illetve a Szentháromság tiszteletével összefüggő ú.n. „látomásos”, hallomásos („súgás”) élményekre is kitér Limbacher Gábor. Képoszlopok A szakirodalom ezeket is gyakran német telepesek meghonosította hagyománynak tartja (Lantosné 2002, 157; Perger 1993), holott színmagyar területen is már korán voltak ilyen jellegű létesítmények: 1645 Nagyszőlős: Kű kepe, 1694 táján: Fitod-Szentlélek (Csík), Vereskép; 1699 Jászberény: Kőkép u. mai utcanév is őrzi emlékét Az ú.n. Szomorú Krisztus emlékek is csak a Mátraverebély-Jászjákóhalma-Kiskunfélegyháza vonaltól nyugatra, főleg Felvidéken és Dunántúl ismertek eddig. Mária emlékek A Mária-emlékek közül a ritkábbakat, különlegesebbeket emelném ki. A magyar koronával ábrázolt köztéri Mária szobor (Magyarország királynője, Patróna Hungáriáé) a nyugati országfélben gyakori (Kolta, Hosszúpereszteg, Monyorókerék, Mersevát stb.), kelet felé egyre ritkább; az Immaculata ábrázolások eloszlása sokkal egyenletesebb. Az ú.n. kiskun Madonnák (házak homlokzati fülkéjében elhelyezett kisméretű szobrok) viszonylag kis terület jellegzetes alkotásai. Önálló Piétŕ ábrázolás a nyugati határszél kivételével - Lajtaszentgyörgy, Fertőszentmiklós, Sopronbánfalva, Páli, Nagylózs, Szarvkő, Balf, Hédervár (Székely 2002); Hegyfalu, Zalagyömörő (Olasz 1978) - ritka (Szelevény), keresztek lábazati fülke-csoportjaként gyakoribb. Ennek érdekes változata, amikor a kereszten nincs corpus, csak az átvetett halotti lepel s a lábazaton található nagyobbméretű Piétŕ (pl. Kéthely, Somogy vm.). Különleges formája a szabadtéri öltöztetős Mária szobor, ennek szandai példáját Limbacher Gábor dolgozta fel mintaszerűen több tanulmányában (tárgyi emlékek, szociológiái összefüggések, hiedelmi háttér, látomás-éhnények). 39
