Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2006-2007 - Acta Ethnologica Danubiana 8-9. (Dunaszerdahely-Komárno, 2007)
Könyvismertetések, annotációk
Foglalkozik a hiedelmek szövegaspektusaival is, s a Beszéd mint szokás című fejezetben hangsúlyozza, milyen fontos lenne a beszéd szokásszerű leírása, hiszen ez is folyamatosan változik, így válaszokat kellene keresni ezzel kapcsolatban több kérdésre is (pl. hogyan módosult a beszélgetés azáltal, hogy egyre többen jártak iskolába). Nagyon fontos lenne annak vizsgálata is, hogy a különféle jelenségek hogyan hatottak a beszélgetés megváltozására a falusi közösségben. Véleménye szerint a mai helyzetet is pontosan le kellene Imi, s ennek alapján rendkívül lényeges lenne a korábbi helyzethez viszonyítva külön vizsgálni a változásokat. Az emberi test és testkép c. fejezetben tárgyaltak summázata: „A paraszti társadalom testképének az elemzése annak a logikának a feltárásához vezethet, amely más szimbolikus rendszerben is megnyilatkozik. Az egész megértéséhez a részekre bontás az első lépés. Itt tartunk most. " További fejezetben vizsgálja a tisztaság és a tisztesség fogalmához kötődő jelentéseket a történeti fejlődés folyamatában. Megállapítja, hogy a tisztaság előbb jelent meg lelki értelemben, illetve szimbolikus reprezentációban, mint gyakorlati célként, azaz mint a test tisztán tartása. ,,A tisztaság rend, egészség megteremtésének és megvalósulásának mértéke elsősorban társadalmi kérdés, mint ahogyan a szennyezés határainak kijelölése is az” - írja. Számos más izgalmas kérdéskörrel foglalkozik még a szerző (a viselet jelszerű vonásai; az asztali szokások; növények a népszokásokban; rituális verekedés; maszk és maskara; a néprajzi tárgy), számos új szempontot vet fel, s tesz úttörő jellegű megállapításokat. Véleményünk szerint ez az újszerű szemléletmód teszi igazán fontossá és megkerülhetetlenné a szokáskutatók számára ezt a fontos megállapításokban gazdag kötetet. A szerző módszertani javaslatait a kutatóknak ezek után már nem lenne szabad figyelmen kívül hagyni. Voiot Vilmos - Balázs Géza szerk.: A kezdetektől a máig. A modern magyar szemiotika olvasókönyve. Budapest: Magyar Szemiotikái Társaság, 2003 /Magyar Szemiotikái Tanulmányok 5-6./ ISBN 963 214 262 4; ISSN 1412-253x H "Az ember a legfőbb jelhasználó állat" - olvashatjuk a kötet hátoldalán a Charles Morristól származó idézetet. S éppen ezért, mivel környezetünk tele van jelekkel, amelyek egyrészt meghatározzák mindennapjainkat, másrészt egyre többet gyártunk belőlük, hogy még inkább határozzák meg (és egyben segítsék is) életünket, könnyítsék meg (vagy éppenséggel nehezítsék) a kommunikációt, szükségszerűen kialakult a velük foglalkozó tudományág, a szemiotika. Az utóbbi évtizedekben, noha inkább csak "konferenciákon él", nincs, illetve csak rendkívül kevés olyan intézmény van, amely hivatásosan ezzel foglalkoz(hat)na, szóval az utóbbi évtizedekben mégis a jeltudomány jelentős "túlfutásáról" beszélhetünk. A Voigt Vilmos és Balázs Géza által összeállított és szerkesztett kötet ezt a növekvő érdeklődést hivatott szolgálni, amolyan olvasó- vagy segédkönyvként az egyetemi oktatást megkönnyíteni. Magyar szerzők szemiotikái tárgyú írásait, öt egységbe sorolva (A szemiotika elmélete; A szemiotika tudománytörténete; Jelnyelvek; Társadalomszemiotika; Szemiotikái elemzések) nyújtanak képet az utóbbi évtizedek kutatási eredményeiről. Megjegyzendő, hogy jeltani, szemiotikái kérdésekkel jóval több munka foglalkozik, mint amennyi deklaráltan önmagát szemiotikáinak is határozná meg (lásd például a viseletkutatást, a temetők néprajzát, egyes szokásleírásokat stb.), az összeállítók viszont a kifejezetten szemiotikái termésből válogattak, s összeállításuk így is a tervezett duplájára sikeredett. Azt, hogy valóban van miből válogatni, mi sem bizonyítja jobban, mint a kötet függelékében található, 1990 óta megjelent szemiotikái publikációk jegyzéke. 260
