Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2006-2007 - Acta Ethnologica Danubiana 8-9. (Dunaszerdahely-Komárno, 2007)
Könyvismertetések, annotációk
káról ír a marburgi margarétanap kapcsán, Michéle Simonsen a hold helyét keresi a tradícióban, míg Keményfi Róbert az európai kissebségek eloszlását vizsgálja. Foglalkoznak még az örökölt kultúrával és az örökölt etnológiával (Jocelyne Bonnet-Carbonell), és a jelek perverzióival a szláv Drakula kapcsán (Dagmar Burkhart), valamint azzal, hogy beépülhet-e a populáris kultúra az örökségbe (Sébastien Fournier). Az ötödik és egyben utolsó fejezet A művészet világa, melyben Tihanyi László a mai magyar zenét és a magyar zenei hagyományt hasonlítja össze, Kárpáti János a zenetörténetünket helyezi európai összefüggésekbe, Tari Lujza a pásztorai egy fajtájával foglalkozik, Leontyij Taragupta az északi hanti népköltészetró'l ír a beszédintonáció alapján, míg Fejó's Zoltán a muzeológia tárgyköréből merítve, a matyók és Mezőkövesd kérdéseit feszegeti. E fejezetben Sáfrány Zsuzsa jóvoltából kiderül az is, ki volt Tüttő Gyuri, továbbá a jel és forma értelmezési lehetőségeiről is szó esik (Kelényi György), illetve a népművészet alkotói szabadságáról és a szimmetria elvének érvényesüléséről is (Gráfik Imre). Bárth Dániel igen jól válogatott, igényes tanulmánykötetet szerkesztett, mellyel nemcsak Verebélyi Kincsőt köszöntheti, hanem az olvasót is megörvendezteti. Biczó Gábor és Kiss Noémi (szerk.): Antropológia és irodalom. Egy új paradigma útkeresése. Debrecen: Csokonai Kiadó 2003. 437 p. /Antropos/ ISBN 963 260 180 7 L. Juhász Ilona A Miskolci Egyetem Kulturális és Vizuális Antropológiai Tanszéke által Antropos címmel elindított könyvsorozat második (Az első Biczó Gábor szerkesztésében jelent meg Antropológiai irányzatok a második világháború után címmel) darabjaként látott napvilágot egy tudományos tanácskozáson elhangzott előadásokat tartalmazó kötet. A konferenciát a fent említett Kulturális és Vizuális Antropológiai Tanszék, valamint az Összehasonlító Irodalomtörténeti és Művészettörténeti Tanszék szervezte 2002-ben azzal a céllal, hogy a két tudományterület és a téma iránt érdeklődők számára lehetőséget teremtsen egy diskurzus megkezdésére. A kulturális antropológia újabb irányzatinak képviselői körében egyre nagyobb érdeklődés tapasztalható a kortárs irodalomelmélet és textológia, valamint a modern filozófiai hermeneutika iránt, azonban más tudományszak részéről is ugyanúgy megvan ez az érdeklődés a kulturális antropológia, a kulturális tapasztalat vizsgálatának metodológiai és elméleti kritikai következményei iránt. ,,Az általunk kidolgozott hipotézis szerint az irodalom és az antropológia kapcsolata olyan szellemtudományos modellt készít elő, amelyben az ember által létrehozott szöveg a kultúra megértését teszi lehetővé, vagyis a textussal való munka során az ún. kulturális „tények” még inkább allegóriák formájában lesznek hozzáférhetővé” — olvasható a szerkesztői előszóban. Az antropológus a terepen végzett kutatásai, megfigyelései eredményeit textualizálja. Az irodalmi szöveg a kulturális alapélmények szövegesítéseként fogható fel, tehát az antropológusok és a szerzők is a kultúra jeleit olvassák, illetve allegóriákat tolmácsolnak és hoznak létre. A kötetben szereplő írások két csoportra oszlanak. Az elsőben elméleti és módszertani alapvetések fogalmazódnak meg (pl.: Hárs Endre: Antropológia és irodalom - mi van a között?; Wilhelm Gábor: Egzotikus szövegek értelmezhetősége; Gráfik Imre: Etnográfiai szöveg narratív változatai) míg a többi írásokban már a konkrét korszak vagy szöveg a képezi vizsgálat tárgyát (pl.: Simon Attila: Dionüszosz színrevitele. Néhány gondolat az identitás megjelenítéséről Arisztophanésznál; Tóth Zsombor: ,JFun-Club Zrínyi, 1664”. Megjegyezések a Zrínyi-kultuszhoz az angol nyelvű életrajz tükrében; Ilyés Zoltán: A meg236
