Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2006-2007 - Acta Ethnologica Danubiana 8-9. (Dunaszerdahely-Komárno, 2007)
Tanulmányok - Pusko Gábor: Az ágyú, mint az etnikai töltetű szimbolikus térfoglalás eszköze. Esettanulmány, Tornalja
szomszédságában) megépítették a városban folytatott harcok során elesett szovjet katonák emlékművét. Ehhez a márványlapokat a Kiss család villájából „szerezték be”, s az emlékművet még a háború befejezése előtt, 1945. április 28-án egy ünnepség keretein belül leplezték le (Gaál 2001, 305). Az emlékmű elé egy páncéltörő' löveget is elhelyeztek. Egyesek úgy vélik, hogy egy 1938-ban készült magyar ágyúról, mások viszont állítják, szovjet fegyverről van szó. Később egy tribünt is emeltek az emlékmű elé, s ez a komplexum egészen 1989-ig színtere volt a különféle állami ünnepségeknek, pioníravatásoknak, de '89 novemberében - decemberében a rendszerváltás helyi „levezénylői” is eleinte - amíg nem jutottak be a művelődési ház színháztermébe - itt szervezték a különféle nagygyűléseket, lakossági fórumokat. A rendszerváltás során és azt követően a térnek éppen az ideológiai funkciója váltotta ki a legnagyobb ellenszenvet. Forradalmi hangulatban A Független Magyar Kezdeményezés helyi csoportja a város eredeti nevének visszaállítása mellett épp a szovjet emlékmű-komplexum - emlékmű, ágyú, tribün - eltávolítását és a második világháború tornaijai áldozatainak emlékére egy emlékmű építését tartotta a legfontosabb olyan teendőnek - természetesen az egyéb gyakorlati tennivalók mellett - melynek szimbolikus üzenete is van. Az ágyút viszonylag gyorsan, már 1991-re eltávolították és a városi kommunális üzem egyik raktárában helyezték el. Ekkor került lebontásra az emelvény is. Az emlékmű azonban a helyén maradt, s később egy államközi szerződés is garantálta annak sértetlenségét. Az ágyú eltávolítása ebben az időben elsősorban az egykori partizánoknak (?), antifasiszta harcosoknak és a kommunista párt helyi vezetőinek nem tetszett, a lakosság nagy általánosságban azonban elfogadta ezt az állapotot. Az önkormányzat 1992-ben kezdett foglalkozni a tornaijai áldozatok emlékművének gondolatával. Ekkor olyan elképzelés is születetett, hogy ezt az emlékművet építsék rá a szovjet emlékműre. Az emlékmű megtervezésére és elkészítésére kiírt pályázatra benyújtott pályamunkák közül végül egy másik tervezet került elfogadásra. Ennek értelmében a park hosszanti tengelyén, annak keleti szélén, a szovjet emlékművel szemben épült meg, majd került leleplezésre 1995-ben. Az emlékmű felavatása nem maradt visszhang nélkül: a Szlovák Nemzeti Párt és a Matica helyi aktivistái olvasói levekben, illetve több lap tudósításokban, kommentárokban számolt be az eseményről. Az ünnepséggel kapcsolatban elsősorban a magyar himnuszt, az emlékművel kapcsolatban pedig az áldozatok névsorából a szlovák neveket kérték számon. Ezekkel a megnyilvánulásokkal is azonban nagyban erősítették azt a nézetet, mely szerint ez egy magyar emlékmű, s valóban, ez így is épült be a helyi köztudatba. A teljességhez hozzátartozik, hogy a névsorban olvasható néhány szlovák név is - egykori tornaljaiak - egyúttal az emlékmű emléket állít a Tornaijáról elhurcolt zsidó lakosságnak is. Mindenesetre a „magyarrá” minősítés egy újabb okot adott a helyi magyar nemzetiségű döntéshozóknak arra, hogy az ágyú visszahelyezését célzó későbbi kezdeményezéseket ne támogassák. Az 1998-as parlamenti választások után alábbhagytak a „verbális nemzetiségi csatározások”, az etnikai jellegű szóváltások megszűntek Tornaiján is. Az ágyú kérdése szűkebb körben azért időről-időre felbukkant, s voltak kezdeményezések annak visszahelyezésére a szovjet emlékmű elé. A képviselő-testület egy alkalommal szavazott is az ágyú visszahelyezését célzó javaslatról, mely azonban nem kapta meg a szükséges támogatást, s a kérdés kikerült a köztudatból. Ezek és a korábbi próbálkozások is politikai - ideológiai lépéseknek tekinthetőek, nem volt etnikai színezetük, egészen 2002-ig. Ekkor az ön135
