Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2006-2007 - Acta Ethnologica Danubiana 8-9. (Dunaszerdahely-Komárno, 2007)
Tanulmányok - L. Juhász Ilona: A háború jelei
„Az emlékmű előtt. Július közepén leplezték le Pódafán a II. világháború áldozatainak községi emléktábláját. Rajta Tizenegy név... Póda Benő bácsi emlékeibe méridien és megrendültén állt az emlékmű előtt. Három testvére nevét őrzi az emlékmű... Az elesett testvérek. Maga is ott volt a pokolban. Megmaradt, túlélte... Az élők emlékezzenek, hiszen bennük élnek tovább a halottak... Mindez csak átfutott Póda Benő bácsin, miközben megrendültén állt az emlékmű előtt, és régi időkre emlékezett. (Csallóköz 1994/31, 3. p.) A Garam-menti Oroszkán az 1993-ban felavatott második világháborús emlékműre egy magyar nemzeti színű szalaggal átkötött koszorút hozott Magyarországról az egykori bajtárs, aki így kívánt emlékezni katonatársai emlékei eló'tt. Az avatási ünnepségen egy másik életben maradt bajtárs, Orosházy Lajos helyi nyugdíjas tanító olvasta tél az elesettek neveit és mindenkiért egy-egy szál gyertyát gyújtottak“ (Garamvölgye 1993/22, 2. p.). Ugyanúgy, mint Oroszkán, más településeken is előfordult, hogy az emlékműavatás része volt az elhunytak nevének felolvasása és a harang megkondítása. így volt ez az Ersekújvári járásbeli Udvardon is: „Megható volt a hősök szimbolikus temetése. Miközben felolvasták az elesettek nevét, minden név elhangzása után egyet kondult a harang, a kis cserkészek pedig egy-egy gyertyát és fehér szegfűt helyeztek az emlékmű talapzatára. “ (Vasárnapi Új Szó 1993/41, 10. p.) A gömöri Ajnácskőn hasonló módon zajlott az esemény: „Húszontötször kondult meg tegnap délután az ajnácskői templom harangja, és huszonöt mécses gyúlt azon a hálaadó istentiszteleten, amelyen a második világháborúban elesettekről emlékeztek meg a falu és a környék lakói. “ (Új Szó 1994. november 28., 2. p.) A csallóközi Csicsón nem csupán a harangok, hanem a falu szirénája is megszólalt, jelezvén az emlékműavatás kezdetét: „Pontban háromkor megszólalt a Duna menti falu szirénája, és megkondultak a harangok, majd ökumenikus istentisztelettel megkezdődött a bensőséges ünnepség, mely annak a közel másfélszáz áldozatnak szólt, akik a két világháborúban vesztették életüket ebből a községből, illetve ebben a községben, s akiknek a nevét ezentúl - tekintet nélkül nemzetiségre, vallási hovatartozásra - egymás mellett őrzi két márványtábla. ” (Új Szó 1993. június 28., 2. p.) Nyék\’árkonyban az emlékmű leleplezése után „a helyi erdészet alkalmazottai díszlövéssel emlékeztek a halottakra... a rövid műsorban szavalatok és énekszó hangzott el. Fellépett a helyi alapiskola énekkara is.... Kitettek magukért az óvodások, 108
