Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2005 - Acta Ethnologica Danubiana 7. (Dunaszerdahely-Komárno, 2005)
Közlemények - Tóth Annamária: Szakrális objektumok az abaúji Hegyköz településen
5. Az objektumok felirata és renoválása Az objektumok fontos eleme a felirat, mely a területen szinte minden esetben tartalmazza az állíttató nevét és az állíttatás dátumát. A leggyakrabban előforduló feliratkezdő formula az „Isten dicsőségére", mely a szakrális objektumállítás céljának tökéletes vallási megfogalmazása. Tartalmából, a szöveg hosszúságából, gyakran egy-egy korszakra, a települések vallásosságára is lehet következtetni. Míg a legrégebben (1812-1852) állított objektumokon csak az állíttatás időpontja olvasható, a következő években a felirat kezd szövegesedni. A háborúk utáni időszakokban egyre gyakrabban jelenik meg az állíttató neve, emigráció esetén a család névsora is az objektumok tábláján. Véleményein szerint a név feltüntetésének azért is van jelentősége, mert a megszentelés révén, az objektummal együtt az állíttató is a szentség részesévé válik. Ugyanakkor sokszor bármennyire hitbeli alapja volt is egy-egy objektum állításának, megmutatkozik benne az emberi hiúság is. A felirati mezők szövegében az állíttatok nevét gyakran a szöveg többi részénél nagyobbra, kiemelt helyre vésték. Egy-egy renoválás alkalmával a felirat szövegében gyakorta következik be változás: szövegrövidülés, részleges vagy teljes módosulás. Ez azzal van összefüggésben, hogy milyen részt vállal a közösség/magánszemély az objektum megújításában (lásd: Filkeháza). Gyakran az eredeti állíttató neve csak a renováltató család nevével és a renoválás dátumával egészül ki, de sok esetben arra is van példa, hogy a keresztállító nevét és az eredeti feliratot teljes egészében elhagyják. Ez történt a fiizéri Gábor-kereszt esetében is. Eredetileg a jómódú L. G. állíttatta, földjének végében. Az évek során a mezőgazdasági munkák idején többször megrongálódott, az állíttató leszármazottainak anyagi helyzete sokáig nem tette lehetővé a felújítást. A család kérésére az egyházközség gyűjtést szervezett a kereszt renoválására. Felirata a következőképpen módosult: Isten dicsőségére/'állíttatta/'a füzén róm.kat./egyházközség/Pásztor Miklós/valamint/a római és gör.kat./hívek adományából! 196S. Az újonnan emelt fogadalmi keresztek esetében - ahogy fentebb erre már utaltam - a felirat az állíttató nevét sok esetben nem tartalmazza. A területen a keresztek feliratán túl csak a kishutái Szent Antal-ház és a hollóházi kálvária stációképei tartalmaznak feliratokat. Míg az utóbbi kötött szövegű, az előbbi, a keresztek szokásos feliratával mutat egyezést. Az állíttatás okát és időpontját, valamint az állíttató nevét tartalmazza. A Flegyközben állított objektumok (elsősorban keresztek) nagyobbrészt a sátoraljaújhelyi és kassai kőfaragó műhelyekben készültek. Ezek megszűnésével és államhatáron kívül rekedésével az állíttatok manapság csak nagy nehézségekkel és utánajárással, valamint gyakran nem hozzáértő mesterrel (pl. sírkövessel) tudják elkészíttetni azokat. ,,Sokáig jártam mester után. Végül a sárospataki T. sírköves csinálta meg. Én el is sírtam magam, hogy nem volt ember, aki vállalta volna. Ö azt mondta, azon lesz, ha a fia nem is vállalja, ő megcsinálja. De hát honnan vegye a sablont? Mondtam neki, hogy itt van a házunk előtt, ha eljönne és lemérné. És valóban kijött az embereivel, levették a méretet és úgy ö megcsinálta. Utána meg ugyancsak nem volt ki megfesteni a korpuszt rá. Ugve görögöknél nem szobor. Akkor megint csak járni kellett... mert az ilyen horgonyzott pléh rozsdái És alumíniumot ugyancsak nem tudtunk kapni. Ezután is annyit kelteit járni, inig beszereztük" (Saját gyűjtés. Alsóregmec 2002). Karbantartásukról, újrafestésükről az állíttató családok s azok leszármazottai vagy vallásos emberek gondoskodnak. A nehezebb munkák elvégzésénél olykor hozzáértő ember segítségét is kérik. Restaurálásukat a területen a széphalmi naiv festő, Teszenyi Szilárd látja el mindkét felekezetnél. 195
