Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2005 - Acta Ethnologica Danubiana 7. (Dunaszerdahely-Komárno, 2005)

Könyvismertetések

kinti át, s több történeti párhuzamot is hoz Svájcból illetve a Rajna-, a Dráva-, a Mura-mellékről, valamint természetesen a Szigetközből és a Csallóközből. Előbb a nevezett térségben folytatott aranymosás történeti áttekintésével ismerkedhetünk meg, majd a különféle eljárásokba avatja be az Olvasókat a szerző. Mint később írja, „a Duna aranyát nemcsak a folyó mentén élők óhajtották felkutatni és kitermelni maguknak: több esetben uradalmi és állami kísérletek is történtek az aranymosásból elérheti) nyereség felmérése céljából. ” Az állami kutatásokat és aranymosási kísérleteket a Szigetközből és a Lovadi rétről hozott példákon keresztül mutatja be. Rövid betekintést nyerhettünk az aranymosást követő kémiai eljárásokba, végezetül az aranyászeszközök tárgyszerű leírásával ismerkedhetünk. A rajzokkal és fényképekkel illusztrált kiadvány sok, a témával foglalkozó kutatók számára hasznos információval szolgál. A könyvet gazdag irodalomjegyzék, továbbá Függelék - melyben két, kevésbé ismert 19. századi tudósítást olvashatunk a magyarországi aranymosásról - és a szerző szakmai életrajza zárja.

VOIGT VILMOS szerk.: Folklorisztika és etnológia Magyarországon a XX. század első

felében. Néprajzi szöveggyűjtemény III. Budapest: Universitas Kiadó 2000, 298 p.-lj-Az egyetemi néprajzoktatás számára jószerével nélkülözhetetlenek a különféle szöveggyűjtemények, hiszen ezek segedelmével a hallgatók olyan olvasmányokhoz juthat(ná)nak viszonylag könnyedén hozzá, amelyek egyébként csak néhány kivételezett könyvtárban lennének fellelhetőek. Ebből a megfontolásból adta ki a budapesti egyetem Tárgyi Néprajzi Tanszéke Néprajzi szöveggyűjteménye két kötetét (1982, 1986), bennük külföldi szakemberek magyarra fordított alapvető munkáival, ezért jelentette meg ugyanezen egyetem Folklore Tanszéke a Folklorisztikai tudománytörténet című szöveggyűjteményét, amely jórészt elfeledett vagy nehezen hozzáférhető magyar néprajzi szövegeket hozott az 1840 és 1900 közötti időszakból (1978). Az már más kérdés, hogy ezek a kiadványok (annak idején 837, 335, illetve 536 példányban láttak napvilágot) mára beszerezhetetlenek, tehát a bennük „hozzáférhetővé tett” régi szövegek voltaképpen majdhogynem ugyanúgy hozzáférhetetlenek mint az eredeti forrás. Ezt a tradíciót folytatta a Folklore Tanszék, amikor Voigt Vilmos irányításával kiadta következő szöveggyűjteményét (alcímében a Tárgyi Néprajzi Tanszék kiadványsorozatának számozását folytatja, miközben voltaképpen a folklorisztikai tudománytörténet második kötetéről van szó). A benne szereplő szerzők nagyobbrészt kötődnek valamilyen módon a magyarországi néprajzi oktatás valamelyik intézményéhez. Tíz, a néprajzban alig számon tartott szerzőről, illetve nagyon is ismert szerző alig ismert írásairól van szó. Czirbusz Géza, Sebestyén Gyula, Vikár Béla, Négyesy László, Róheim Géza, Szendrey Zsigmond, Solymossy Sándor, Braun Soma, Bartha Dénes és Beke Ödön a megidézett szerzők, s nékik mindegy másfél tucatnyi dolgozata olvasható újra a kötetben (lényegretörő életrajzi eligazítást Katona Imre, Vasvári Zoltán, Verebélyi Kincső és Voigt Vilmos írásai adnak az egyes szerzőkhöz). Végezetül, miheztartás végett, olvassuk el együtt Voigt Vilmos tartalmas és szórakoztató (!) bevezető tájékoztatója egy rövid bekezdését:

„Nemcsak a folklór, hanem a folklorisztika is hagyományokból táplálkozik, néha azt sem tudván, mi honnan is származik. Több olyan dolgozatot azért közlünk itt is, hogy az olvasó észrevegye, néhány ötlet, javaslat, érvelés nem is mindig attól és onnan ered, aki ezt később (közvetve vagy közvetlenül átvéve) hangoztatta.”

236