Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2005 - Acta Ethnologica Danubiana 7. (Dunaszerdahely-Komárno, 2005)

Könyvismertetések

komplex jelentése került a vizsgálatok homlokterébe, annak hangsúlyozásával, hogy a vise­­letek a lokális és regionális műveltségi csoportok, a hagyományos kultúra táji változatainak tükrözői. (Az utóbbi avatja témánkat a különböző műveltségi csoportok bemutatásának nél­külözhetetlen részesévé.) Úgy gondolom, hogy Mérv Margit most bemutatásra kerülő könyvéről a fenti tudomány­­történeti háttér összefüggésében kell véleményt formálni, mert csak így lehet a kötet szakmai jelentőségéről valós képet alkotni. A szerző 1998-ban, Jókai Máriával közösen adta közre elő­ször azt a gazdag néprajzi anyagot, ami az 1970-es évek második felétől gyűjtött népviseleti kutatások eredményét tartalmazta (Szlovákiai magyar népviseletek. Bratislava, 1998). Mind­két kiadvány adatbázisát elsődlegesen azok a viseleti rekonstrukciók jelentették, amelyek nem kis részben a már csak emlékezetben élő ruházkodás tradíciójának megjelenítésére volt alkalmas - egy-egy település, kistáj vonatkozásában. Ennek alapján már előzetesen kijelent­hetjük, hogy mindkét kötet fontos hozadékának tartjuk - az anyagfeltáráson túl - annak iga­zolását, hogy a kisebbségben élő szlovákiai magyarság lokális identitástudatának megőrzésé­ben Trianon után hangsúlyos szerep jutott a viseleti hagyományoknak. Jelen kötet - amint azt a szerző bevezetőjében kifejti - részben a korábbi kiadvány töké­letesítését, hiányainak pótlását célozza, de nagy hangsúlyt kap a viseleti kultúra története, a 19-20. század fordulójánál korábbi, ,,megelőző állapot” feltárása is. Ugyanakkor nyilvánva­ló, hogy ez a históriai visszatekintés nem adekvát az 1920 után létrejött területekkel. Ameny­­nyire a 20. századi viseletek bemutatását összetartja az első világháború után előállt geopoli­tikai szituáció, annyira túlmutatnak ezeken a földrajzi kereteken a korábbi történeti szaka­szok. Mindez természetesen nem csupán a magyarság és az együtt élő népek kulturális egy­másra hatásának vonatkozásában értendő, hanem - sok tekintetben ezzel összefüggésben - a polgárosodás, illetve a parasztosodás társadalmi és kulturális folyamataira is. Méry Margit kötete három nagy tartalmi egységre különül. Amint a munka címe is jelzi, elsősorban a 20. század, hangsúlyosan a magyarság (cseh)szlovákiai tömbjének más impéri­um részévé válása utáni időszak paraszti viseletét mutatja be. A mü gerincét az 1970-es évek második félétől zajlott terepmunka eredménye alkotja, vagyis a közel másfélszáz településen elvégzett viselet-rekonstrukció, ami a „hagyományos” öltözet legutolsó — nem ritkán színpa­di, kosztüm jellegű - formájából visszafelé kutatva rajzolja meg a ruházkodás két-három ge­neráció életében bekövetkezett változását, hangsúlyosan is annak különféle formáit és részle­teit. A történeti előzmények bemutatására szolgáló, első nagy fejezet egy korábbi gazdasági és kulturális kapcsolatrendszer forrásait adja közre, a különféle vármegye-, illetve tájleírások viselettörténeti részleteihez nem könnyen illeszthetők hozzá a 20. századi fejlemények, külö­nösen azok társadalmi, interetnikus folyamatai nélkül. Csak részben segít ezen, hogy a köz­bülső nagy fejezet - a 20. század második felének öltözeti elemeit bemutatva - egyfajta hidat képez a két időszak, illetve a kétfajta tematika között. A könyv legfőbb hozadékának tehát a két utóbbi fejezetet tartom, s úgy gondolom, hogy azok összefüggésében Méry Margit köny­ve valóban hiánypótló, mind egy magyar népcsoport 20. századi műveltsége, mind az egész magyar paraszti kultúra vonatkozó területének feltárásában. A paraszti öltözetek elemeit bemutató fejezetben rendkívül adat gazdagon ismerteti a szerző a csecsemők és a gyermekek, a férfiak, végül a nők viseletének darabjait, alkotó ele­meit. A Radka Mikulová rajzaival jelen kötetben is szinte lexikonszerű pontossággal bemu­tatott típusok, formák, díszítmények nagyban segítik az anyag értelmezését. Az anyaghaszná­lat és a szabásminták változása nem csupán a „régies” elemek leváltása miatt tanulságos, ha­nem változó kapcsolatrendszereket, és átalakuló viselési alkalmakat is sejtet. Ez a pedáns fe­jezet roppant informatív a 20. századi magyar viseletkultúra egésze szempontjából is. 230

Next

/
Oldalképek
Tartalom