Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2005 - Acta Ethnologica Danubiana 7. (Dunaszerdahely-Komárno, 2005)
Könyvismertetések
mindig a gyarapodás folyamata követte. A szerző továbbá megállapította, hogy „a magyarlapádiak inkább a falun belüli házasodás hívei” voltak, de az utóbbi évtizedben a lokális exogámia van jelen. Jakab Ágnes (Nemzedékek és nemzetiségek Kőrispatakon) egy székely faluközösségben vizsgálódott. Kimutatta, hogy a javarészt magyar és roma közösségben a magyar népesség elöregedőben, a roma népesség viszont életképesebb állapotban van. Az Évkönyvbe foglalt mind a négy tanulmány táblázatok, illetve grafikonok sorozatát tartalmazza, ezek által is fontos információkat kapunk a kutatott településeket illetően. Kriza János Néprajzi Társaság Évkönyve 13. KESZEG VILMOS - TÖTSZEGI TEKLA szerk.: Tanulmányok Gazda Klára 60. születésnapjára. Kolozsvár: Kriza János Néprajzi Társaság 2005, 324 p. P.G. A tevékenységével minden elismerést kiérdemlő Kriza János Néprajzi Társaság 2005. évi évkönyvét — mint az alcím is mutatja - a 60 esztendős Gazda Klára köszöntésének szentelte. A romániai magyar néprajztudomány jelentős személyiségének tudományos — szakmai írsait rögtön a kötet elején olvashatjuk. A bibliográfia nyolc oldalon keresztül sorolja az ünnepelt által közreadott önálló és társszerzővel közösen írt köteteinek, kiállítási katalógusainak, tanulmányainak, előadásainak, cikkeinek jegyzékét. A jegyzékből kiderül, hogy Gazda Klára figyelmét elsősorban a tárgyalkotó népművészet - a viselet, a szőttesek, varrottasok, a bútorok, a faragott kapuk és az ezeket díszítő motívumok -, a lokális közösségek és a jeles napok folklórja köti le. így a kötetben megjelentetett dolgozatok is elsősorban e témakörök egy-egy jelenségét vizsgálják. A tizenhárom dolgozat erdélyi és magyarországi területeket vizsgál, de Viga Gyula bodrogközi példán keresztül fűz megjegyzést a táj átalakításának folyamatához és a népi kultúra korszakaihoz. Pávai István és Olosz Katalin dolgozatának témáját az erdélyi folklórból választotta. Pávai István a néprajz-, a népzene- és a néptánc-kutatásban megjelenő erdélyi nagytáj fogalmát járja körül, míg Olosz Katalin egy ismeretlen magyar népballadát (Az ördögnek eladott leány) mutat be, melyet a 19. század derekán jegyzetek fel. Deáky Zita a néprajztudományban (legalább is tájainkon) sokáig szemérmesen elhallgatott témát boncolgat A női tisztaság és tisztátalanság. A menstruáció különböző aspektusai Magyarországon c. dolgozatában, pedig hasonló témában pl. Margaret Mead igen jelentős munkákat tett le az asztalra. Balázs Lajos a keresztszülőséget és komaságot, mint az átmeneti szokások alapintézményeit vizsgálja. Barabás László a sóvidéki székely harisnyáról, Gazda Andrea a tárgyak és a reprezentáció hozománylevelekben történő megjelenéséről közöl tanulmányt, Szőcsné Gazda Enikő pedig 17-18. századi hozománylevelekből ad közre viselettörténeti adatokat. Székely Melinda Elő tárgy - halott tárgy c. tanulmányában népi textíliákkal foglalkozik. S. Lackovits Emőke a bakonyi és a Balaton-felvidéki hímzett református textíliákon illetve a paraszti hímzéseken mutat ki török hatásokat. Bereczki Orbán Zselyke a Kalotaszeg és Mezőség határán fekvő, épp ezért (is) izgalmas kutatási területnek számító Györgyfalva női inghímzéseit ismerteti. A kötetben olvasható dolgozatok sorát Tötszegi Tekla munkája zárja, melyben a inérai textíliákon fellelhető kígyómotívumokat ismerteti. A fényképekkel és táblázatokkal illusztrált kötet is azt bizonyítja, hogy a néprajztudománynak nem kell tartania attól, hogy munka nélkül marad, hiszen az itt olvasható dolgozatok - annak ellenére, hogy a néprajznak csak egy szűk szegmensét vizsgálják - is kiváló példáját adják annak, hogy a lehetőségek határtalanok. 228
