Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2005 - Acta Ethnologica Danubiana 7. (Dunaszerdahely-Komárno, 2005)
Könyvismertetések
KOVÁCS DÉNES: Gróf Gvadányi József élete és munkái, irodalom-történeti tanulmány. Rudabánya: Érc- és Ásványbányászati Múzeum 2003, 85 p., reprint kiadás. A magyar irodalmi népiesség kezdeti szakaszának jeles felföldi költőjéről/írójáról, Gvadányi Józsefről 1884-ben adta ki könyvecskéjét Kovács Dénes. Gvadányi köztudomásúlag az első irodalmi palóc figura, a budai országgyűlésre igyekvő „istenmezei palóc” alakját hozta létre. Peleskei Nótáriusa is közismert, amiben a nemzeti romanticizmus hajnalán többek között a helyes magyar viseletre, ételekre, erkölcsökre figyelmeztet. Gvadányi ezeket a passzusait - amint azt Kovács Dénes kimutatja - a korszak pamflett-irodalmának a hatása alatt írta. Ekkoriban jelent meg például a Gedanken über die Nationaltracht der Frauenzimmer in Ungarn [Gondolatok a magyarországi fehérnép nemzeti viseletéről] című könyvecske, amely „egy erős nemzeti érzelmű németajkú nő munkája, ki ebben az ősi magyar viselet visszafogadása mellett küzd s kimondja, hogy ha ez megtörténik, akkor a hazaszeretet a vallásba, alkotmányba és szokásokba épp úgy befonódik nálunk is, mint egykor a görögöknél és rómaiaknál. Ezért alkosson törvényt Magyarország is, mint Svájcz és Bern, hogy a nemzeti viseletét századokra megtartsa” (62-63). Szerb Antal éles szemmel veszi észre, hogy az olasz származású Gvadányi, aki azonnal kapcsolódott ehhez a nemzeti vonulathoz, „az asszimilált idegen túlzó kompenzációjával volt magyar. A színmagyar nem érzi szükségét, hogy magyar voltát hangsúlyozza, mert az oly természetes számára, mint az, hogy él. Az idegenből lett magyar magyar voltát be akarja bizonyítani, mások előtt és önmaga előtt. Magyarországon a fajvédelmet mindig idegen fajúak csinálták" (Magyar irodalomtörténet). Kovács Dénes munkája a kor színvonalán elemzi, mutatja be Gvadányi József életét és művét. Ez az élet és életmű rendkívül tanulságos a néprajztudomány számára is, s hogy reprint kiadásban ismét kézbe vehetjük, azért a rudabányai Érc- és Ásványbányászati Múzeumot csak köszönet illeti. KÖNCZEI ÁDÁM - KÖNCZEI CSONGOR: Táncház. írások az erdélyi táncház vonzásköréből. Kolozsvár: Kriza János Néprajzi Társaság 2004. 96 p. /Kriza Könyvek 24./ P.G. A táncház és a táncház-mozgalom nemcsak a kulturális önkifejezés egyik nem szokványos formája volt - az indulás idején, a hetvenes években mindenképp -, de a későbbiek során ellenzéki magatartásformává, ellenzéki közösségé alakult, ugyanakkor a kulturális csere egyik újfajta színtere is lett. Közvetítette a tradicionális paraszti kultúrának egyik szegmensét a városi fiatalok felé, de közvetített egyes néprajzi tájegységek és etnikumok között is. A táncházmozgalom kiszélesedése és intézményesülése - nyugodtan állíthatjuk - addig nem látott kutatási hullámot generált. A zene és tánc kutatása mellett ennek köszönhetően fordult erőteljesen a figyelem a viseltek, a szokások, a narratív folklór, stb. felé, s kapcsolódtak be a munkába egyre többen, aminek köszönhetően különféle helyeken jelentős adatbázisok jöttek létre. Ugyanakkor számtalan olyan jelenség is a felszínre került, melyek korábban is felfedezhetőek voltak a mindennapi életben, de nem olyan mértékben, mint a táncház-mozgalom megerősödése után. Az igény ezek iránt a szellemi és tárgyi emlékek iránt ugyanis visszahatott arra a közegre, ahonnan a kutatók, táncosok, zenészek vagy lelkes önkéntesek merítettek. Ez a jelenség pedig a mai folkloristáknak, szociál- vagy kultúrantropológusainak újabb vizsgálandó feladatokat biztosít. Nos, e munka erdélyi elkezdéséhez nyújt biztos fogódzót Könczei Ádám és Könczei Csongor könyve. A szerzőkről azonban tudni kell néhány dolgot. Könczei Ádám néprajzku226
