Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2005 - Acta Ethnologica Danubiana 7. (Dunaszerdahely-Komárno, 2005)
Közlemények - Tóth Annamária: Szakrális objektumok az abaúji Hegyköz településen
feszületet. Úgy tessék elképzelni, hogy lefürészelték róla a feszületet, és elvitték egy reggel. Azért valaki jó pénzt kapott. En meg mikor mentem a templomba - mer ’ én takarítom a templomot, meg harangozok is - mondom: „Jé. innen valami hiányzik!” Ránézek a keresztre, hát üres a kereszt. Hát olyan rosszallét rám gyött. Hát még ezt is képes volt az illető elvinni? " (Saját gyűjtés. Nyíri 2000). Valamikor a szakrális objektumok a falusi nép életében jelentősebb szerepet játszottak, azok az egyéni és közösségi élet színterei voltak. Erről tanúskodik a hozzájuk fűződő gazdag szokás és hiedelemvilág. A feszületeket a hívek minden évben többször felkeresték, a szent és a profán időben egyaránt. Csoportosan búcsúk alkalmával, keresztjáró napokon, búzaszenteléskor, a májusi áhítatosságok idején és mindenszentekkor. A búcsúsok a búcsújáróhelyhez menet minden keresztnél megálltak. Előttük imádkoztak, énekeltek. A nagycsütörtököt megelőző három nap az énekek és imádságok a keresztről és a feltámadásról szóltak. Nagyböjtben korábban minden szombaton a vecsernye után gyűltek össze a hívek, ami a fiatalok ismerkedésére is szolgált. Keresztutat, ahol kálvária nincs, a kereszteknél tartanak. A hollóházi kálvária megépülése előtt a füzériek a várudvaron lévő kereszthez járultak igazi keresztutat vállalva. Mindenszentekkor a halottak lelki üdvéért gyertyákat gyújtottak előttük. A temetői kereszt előtt misét is tartottak ezen a napon. A búzaszentelést még a közelmúltban is sok helyen az út menti kereszteknél tartották, ahol erre lehetőség volt. A pap ilyenkor a szentelésen túl imádkozik a vetések és a földek gazdag terméséért, az elemi csapásoktól való megvédéséért is. Ezt követően a megszentelt búzából a hívek egy-egy marékkai téptek maguknak és hazavitték. A búzaszentelés szertartása ma már a templomban történik. A hívek az itt megszentelt búzát viszik haza. A szokásokon kívül az objektumokhoz különféle - a szájhagyomány útján fennmaradt - történetek, elnevezések fűződnek. A népi emlékezetben tovább megmaradnak a kereszteknél, szobroknál történt csodák.......Éltnél a szobornál, igen. Több csoda is történt. Súlyos betegségben szenvedő emberek, falusiak és turisták gyógyultak meg a szobor előtt. Veszélyes iitkanyarulathan egy alkalommal autóban utazó kirándulók előtt jelent meg, megakadályozva egy autószerencsétlenséget " (Saját gyűjtés. Filkeháza 2000). A folklorizáció miatt azok sokszor kiszínesedve élnek az egyes emberek emlékezetében. ,,A háború után egy fiatal katonatiszt szerelmi bánatában belelőtt a keresztbe. Hogy rálőtt azon nyomban megfeketedett és meghalt. Kijöttek az orvosok, de már nem tudtak rajta segíteni. A golyó helye ma is látszik. Újításkor azt a részt nem hagytuk renoválhatni, hogy mindig emlékeztesse az embereket'' (Saját gyűjtés. Vilyvitány 2002). Az elnevezések tekintetében, a kereszteket a település lakói általában azok helye szerint nevezik meg, pl. templomkertben álló kereszt, temetői kereszt, út menti kereszt N. felé stb. Ritka, hogy azokat az állíttató személy- vagy családneve után emlegetik. A területen ebből a szempontból egyedül Füzér képez kivételt, ahol a kereszteket Gábor-keresztként, Urbanovics-keresztként és Kálnásy-keresztként tartják számon. A keresztállításon. Krisztus szenvedésének ábrázolásán túl a területen jelentős számú objektum utal a szentek, különösen Mária tiszteletére. Gyakori a keresztek alsó szárán Szűz Mária ábrázolása, valamint a talapzatba mélyítve a gyermek Jézussal és a pietá jelenetben. Ezenkívül magánház udvarán önálló szoborfülkékbe állítva, valamint házoromzatba mélyítve látható. Mindkét esetben védő funkcióban azok az egyéni áhítat helyszínei. 198
