Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2005 - Acta Ethnologica Danubiana 7. (Dunaszerdahely-Komárno, 2005)
Közlemények - Tóth Annamária: Szakrális objektumok az abaúji Hegyköz településen
(Fka.), Kisbózsva (Kb.), Nagybózsva (Nb.), Pálháza (P), Kishuta (Kh.), Nagyhuta (Nh.), Füzérradvány (Fr.), Kovácsvágás (Kv.) és Vágáshuta (Vh.). Legújabban kiterjedt a Hegyközhöz tartozó terület. Az újabb néprajzi szakirodalom, de a vidék lakossága is ezt a tágabb elnevezést használja. Ideszámítják a Fiizérradványtó! délre eső, Sátoraljaújhely és a szlovák államhatár között fekvő településeket, ezek: Vilyvitány (V.), Mikóháza (M.), Felsőregmec (Fm.), Alsóregmec (Ar.), Széphalom (Sz.) és Rudabányácska (R.) (Petercsák 1978, 6). Kulturális és nyelvi szempontból határterület, kontaktzóna (Paládi-Kovács 1984a), ahol a XV1I-XIX. század demográfiai változásainak köszönhetően sokszínű etnikai, nyelvi és kulturális együttélés és egymásra hatás zajlott. A történeti Zemplén megye etnikai és nyelvi határainak változását a XVIII-XIX. század folyamán, a rendelkezésre álló statisztikai adatok alapján Tamás Edit elemezte részletesen, elsősorban az állami megrendelésre készült, központi statisztikai felmérésekre és neves statisztikusok munkáira támaszkodva (Tamás 1996). A terület népességtörténetével Paládi-Kovács Attila, Udvari István és Tamás Edit is foglalkozott (Paládi-Kovács 1984; Udvari 1986; 1994; Tamás 1999). A vizsgált települések etnikai szempontból a magyar, szlovák, ruszin népcsoportok érintkezési területét alkotják. A török harcok nem érintették a területet, sőt népességbefogadó volt a 16-17. században. Elcsitulása, a Rákóczi-szabadságharc leverése után azonban nagy népességmozgásnak, a lakosság területi átrendeződésének vagyunk tanúi. Megindult a belső migráció a peremrészekről a középső országterületre. A népességáramlás, a kamarai és magánföldesúri külföldi telepítések következtében megváltozott az ország demográfiai képe. Az áttelepülések, betelepülések hatására a magyarság településterületein belül nemzetiségi szigetek jöttek létre, kialakultak és stabilizálódtak az etnikai határok és területek (Frisnyák 1995, 60). A Rákóczi-szabadságharc küzdelmei, az 1711-ben Abaúj megyében is pusztító pestis, valamint a déli irányú vándorlás során ez a terület is veszített magyar lakosságából, hiszen az elnéptelenedett falvak egykori lakói magyarok voltak. Helyükre spontán jellegű vándormozgalmakkal északabbról szlovákok, ruszinok, és szervezett betelepítéssel szlovákok, németek kerültek. Az újonnan érkezettek révén megváltozott a Zempléni-hegység, Alsó-Zemplén nemzetiségi összetétele. A spontán jellegű vándorlás okait keresve a következőket említhetjük meg: a szlovákok, ruszinok lakta területeket nem érintették a háborús pusztítások, folyamatos volt a népesség fejlődése. A hegyvidéki területek rosszabb megélhetési lehetőséget nyújtottak, főleg növekvő népességszám esetén. A magyarországi munkaerőhiány hatása a népességmozgás következtében erre a területre is kiterjedt. A természeti viszonyok kevésbé vonzóak, mint az Alföldön, de a betelepülők számára eredeti lakóhelyükhöz való hasonlósága és közelsége kedvezővé tette azt az északról érkezőknek. Az erdőbőség vonzó lehetett a kialakuló ipar számára. Vállalkozó szellemű nagybirtokosok üveghutákat alapítottak, amit utódaik is fenntartottak. A Károlyiak üveghutáikba szervezetten telepítettek iparosokat. A messzebbről érkező német telepeseknél a túlnépesedés volt a döntő ok. Ezek kibocsátó területe a 13. századtól jelentős népesség felesleggel rendelkezett, amit meg-megújuló keleti irányú vándorlás csapolt le. A kivándorlást toborzók rózsaszínben festették le a magyarországi helyzetet, mivel enyhíteni akartak a munkaerőhiányon. Az állam is támogatta a betelepítéseket, a katolikus (német) lakosság arányainak növelését kívánta elérni (Tamás 1994, 79-80). így kisebb-nagyobb szláv és német településcsoportok alakultak ki. A nemzetiségek bevándorlása a következő településeket érintette (Süli-Zakar 1980, 56): szlovákok telepedtek Alsóregmec, Füzér, Kisbányácska (Széphalom), Vitány, Hollóháza, Kishuta, Nagyhuta, Vágáshuta, településekre. Magyar jellegüket megtartva szlovákokat fogadott be Nyíri, Pusztafalu, Pálháza, Vily, Füzérradvány, Füzérkajata, Kovácsvágás, Kisbózsva. Ruszinok telepedtek 183
