Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2005 - Acta Ethnologica Danubiana 7. (Dunaszerdahely-Komárno, 2005)
Közlemények - Bagin Árpád: Ógyalla és Bagota kataszterének szakrális kisemlékei
szekrényben egy Madonna-szobor, bal oldalt szintén képszekrényben sasvári pietá. Chalupeczky József az utóbbi szobron lévő koronákban az átfestés, leszerelés során 19. századi pénzérméket (krajcár, fillér) talált. A márványoltár felső lapja összetörött (a tetőszerkezet miatt?), ezt a felújítási munkálatok során egy falappal helyettesítették egy festett terítővei együtt. Az oltáron egy-egy faragott angyalszobor gyertyatartóval (ezekbe 1999-ben összegyűlt adományból egy Jézus Szíve és egy Szűz Mária Szíve gyertya került). 1999-ben még felhelyeztek két gyertyát, de ezek később visszakerültek a Chalupeczky családhoz. Az oltárszekrényen lévő feszületet Orišekné Kecskés Irén ajándékozta a fenti gyertyákkal együtt (ezek olasz tiszt frontbeli ajándékai voltak). Az oltárkép jobb-bal oldalára került egy-egy Jézus- és Mária-olajnyomat (mindkettő Miskovics Iréntől). Alattuk egy kis fatartón Jézus Szíve és Szűz Mária gipszszobor (az előbbinél egy fiókos szekrény a padlón). Az oltárszekrény előtt egy, szőnyeggel letakart faemelkedő. Padok jobb-baloldalt, előttük három-három székkel. A mennyezetről egy lelógó mécsestartó (ennek fémláncát Chalupeczky József tömény szesz ellenében vette). A bejárat bal oldalánál egy üres képszekrény, 1890-ből. A saroknál megfeszített Krisztus-kép, a csúcsíves ablakok között egy-egy Ecce homo és Jézus Pilátus előtt olajnyomat.45 A bejárati ajtó jobb oldalánál a falon szenteltvíztartó, fölötte egy fémkereszttel (nem elképzelhetetlen, hogy sírkeresztként funkcionált régebben). Az ajtó kívülről az ablakkal együtt kovácsoltvas, valamint hegesztett rácsozattal védett. Az ajtón lévő zár a kilincsel együtt eredeti lehet. Az 1999-ben összegyűlt adomány fedezte az ablakok rácsozatainak, a templom tornyából átkerült térdeplőnek a lefestését, beüvegezésre került néhány ablakrész. Két vázát az ógyallai sekrestyés adott, megelőzően szőnyegeket (a fenti részt Chalupeczky Józsefné Hulkó Anna, sz. 1923 segítségével sikerült rekonstruálni). „Amikor leégett a nagytemplom [1911-ben - B. Á. megj.], akkor itt voltak a szentmisék a kápolnában” (Vrábel Szilvia, sz. 1973)46. 1923-ban Pallay Miklós Veszprém egyházmegyei áldozópap, „kiérdemlik tábori főpap" végzett vasárnaponként szlovák nyelvű litániát és prédikációt az objektumban 20-25 idősebb asszony jelenlétében.47 48 Majd minden bizonnyal magyar nyelvű a harmincas években, majd 1945 után még lunli-jelenést végeztek.4S Jobbára szintén asszonyok, feltámadáskor, nagyszombaton, „korán reggel mentek, olyan két óra felé és ott virrasztottak reggelig”.49 Erről az édesanyjától hallott az adatközlő, és szerinte 1928-38 között dívott (Chalupeczky Józsefné Hulkó Anna, sz. 1923). Keresztjáró napok alkalmával a kápolnába is betértek (Dolník Lajosné Bachorecz Mária, sz. 1919). Az úrnapi körmenetkor a kápolna bejáratában sátor volt (Feszty Istvánná Scheffer Piroska, sz. 1915). Ekkor az objek45 Ez utóbbi képek rámáját Chalupeczky József festette át. 46 Ezt alátámasztja Szalva Dezső, a komáromszenlpétcri alcspercsnck Írott, 1913. VII. 2-án keltezett, 194./1913. számú levele. Ezt megelőzően a pap kéri, hogy „harmoniumot" vehessenek, mivel „tényleg szükség van rá !" Az erre szóló engedélyt 160 koronára az ógyallaiak minden bizonnyal megkapták (243/1912. számú levél). 1912-ben a kápolnát restaurálták, amelyet Szalva Dezső feltehetően újból megáldott az újonnan felállított kereszttel együtt (1912. május 18-án keltezett, 3291. számú levél, amelyet Szccsányi Gyula alcspercs kapott az egyházi főhatóságtól). Viszont azt tudjuk, hogy az ógyallai régi templom vaskcrcsztjét Szalva Dezső rcstauráltatta és az objektumra tervezte felhelyezni „Pünkösd hétfőjén délután 13 kor”, amikor is proccsszió indulhatott a templomból a kápolnába. Ott az udvardi alespcrcs beszédet mondhatott, majd miután megáldotta a keresztet, azt a tűzoltók felszerelhették az objektumra. Ezután a templomba visszatérve kerülhetett sor az áldásra a cibóriummal „(...) s vége a parádénak” (Szalva Dezső levele, 1926. május 14-én keltezett). Az objektumban esküvőket is tarthattak (a csillagvizsgáló intézménye által írott 26/1937. számú levél) [A komáromszentpéteri plébánia levéltára alapján], 47 Szalva Dezső 1924. január 17-én és 26-án keltezett levele (ti komáromszentpéteri plébánia levéltára alapján). 48 „Akkor a Margit is járt, a Mátyás Margit” (Dolník Lajosné Bachorecz Mária, sz. 1919). Ma a lourdes-i imádságot a templomban tartják (Szokni Lászlóné Barkóczi Rozália, sz. 1932). 49 Dolník Lajosné Bachorecz Mária (sz. 1919) viszont három órára emlékszik. 149
