Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2003-2004 - Acta Ethnologica Danubiana 5-6. (Dunaszerdahely-Komárno, 2004)

Könyvismertetések

gische Mitteilungen aus Ungarn e. első magyarországi néprajzi folyóiratot. A várost nagyon kedvelte, szerette volna, ha jelentős kulturális központtá fejlődött volna, s Berlin Potsdamjához vagy Párizs Versailles-ához hasonlóan Budapest elővárosává válik.

A tudós szerteágazó érdeklődését bizonyítja, hogy nem csupán a magyarok körében gyűjtött, hanem élénken érdeklődött más Magyarország területén élő más népek (zsidók, románok, szászok, örmények, cigányok) kultúrája iránt is. Szerkesztője és előadója volt az Osztrák Magyar Monarchia iráshan és képekben c. munka néprajzi anyagának. Szoros kapcsolatot ápolt a Váci Múzeum Egyesület egyik megalapítójával, Tragor Ignáccal, s a különféle lapokban lelkes népszerűsítője volt az egyesület munkájának.

A kötet legterjedelmesebb részében több mint ötven Herrmann-írást olvashatunk, amelyek egy-egy téma köré csoportosulnak: Múzeumügy, Zenei élet, A siketnémák és tanáraik. Váci könyvek. Vidéki sajtó c. tematikus csoportok mellet a Különfélék c. részben szerepelnek az előbbi kategóriákba be nem sorolható írások. A siketnémák és tanáraik gyűjtőcím alatt található a Cházár András hagyományának kultusza. Dr Herrmann Antal álihunása az 1919. nov. 29-i Chátzár-emlékiinnepen című írás, amelyben a Váci Siketnéma Intézet megalapítójának állít emléket. (Adalékképen megemlítem, hogy a ma Szlovákiához tartozó gömöri Jólészen, a járási székhelytől, Rozsnyótól alig három kilométerre fekvő kis településen született Cházár Andrásról kevesen tudják, hogy a környéken ő honosította meg a burgonyát, vagy ahogyan az ottani tájnyelv nevezi, a „grulyát”. Házán a Váci Siketnéma Intézet küldöttsége által elhelyezett emléktábla őrzi emlékét, s már az 1989-es rendszerváltást megelőző években, a helyiek közreműködésével Cházár András-Napokat szervezett itt a szlovákiai magyarok kulturális szervezete, a Csemadok.)

A Váciak Herrmann Antalról c. fejezetrészben három méltatást olvashatunk, amelyek a neves tudós halála kapcsán íródtak.

A kötetet záró gazdag irodalomjegyzék és névmutató bizonyára nagy segítségére lesz azoknak, akik még mélyebben be szeretnék ásni magukat a Herrmannról szóló irodalomba, s még több apró, a tudós életművére és életrajzára vonatkozó részletre kíváncsiak.

Hála Józsiit : Hogyan gyűjtöttek elődeinkľ Néhány fejezet a magyar néprajztudomány történetéből Marosvásárhely: Mentor Kiadó 2003, 321 p. /A Kriza János Néprajzi Társaság Könyvtára/-Íj-Hála József gyűjteményes munkájában néhány, Erdélyből származó, illetve ott tevékenykedő, viszonylag korai néprajzgyüjtő. -kutató (Orbán Balázs, Gyarmati Zsigáné, Herrmann Antal, Jankó János, Pávai-Vajna Ferenc és Báró Nopcsa Ferenc) életútjához közöl adalékokat. A budapesti kutató könyvtárak régfellapozott (ha egyáltalán valaha...), régfeledett újságjai, folyóiratai, levéltárak soha-elő-nem-vett dokumentumai segítségével rajzol hitelesebb, megbízhatóbb képet az egyes kutatók életútjától, illetve azoknak egyes szakaszairól. Paládi-Kovács Attila, a kötethez írott méltató előszavában megjegyzi, hogy a szerző „filológusi buzgalmának igazi jutalma az lenne, ha ezután a lexikonok, kézikönyvek mindegyike helyesen adná meg Orbán Balázs születési évét..." Ezzel az óhajjal csak egyetérteni lehet, ami azonban nem feledteti az emberben ott motoszkáló kis ördög szkepticizmusra sarkallását. Hála József most közzétett tanulmányai már korábban elszórtan megjelentek folyóiratokban, tanulmánykötetekben, sőt önálló publikációként is (lásd a fenti recenziót Herrmann Antal váci éveiről!), így az említett, Orbán Balázs születési dátumát 1830-ról a helyes 1829-re módosító cikk is még 1991-ben. Nos. az azóta, 2002-ben megjelent Magyar nagylexikon megfelelő kötete tovább175